Az utazás kezdete / 1. fejezet/

Szép nyári reggelre ébredtem, csiripeltek a madarak a szobámba a napfényes meleg sugarai szűrődtek be.
Már 3 napja elkezdődött a nyári szünet, így áthívtam magamhoz Lottie-t. Lottie-ról azt kell tudni, hogy nagy 1D fan, így amikor eljön One Direction számokat kell hallgatni, ami nekem, sincs ellenemre hisz én is szeretem őket, már azért is mivel az unokatesóm is benne van ebben a bandában az én nagy örömömre, de ezt még semelyik barátnőm sem tudja.
Amikor még kicsi voltam Harry mindig nálunk nyaralt így sokat játszottunk együtt, de már sajnos 3 éve nem láttam. Telefonon még szoktunk beszélni, de ő mindig elfoglalt így egyre kevesebbet beszélünk.
Csöngetés hallok, ami kizökkent a gondolatmenetemből így rohanok le a lépcsőn az ajtót kinyitni szerencsére most csak egyszer mentem neki az ajtófélfának. Amikor kinyitom, a barátnőmet pillantom meg egy 1D CD-vel a kezében. Ő már rohan is fel a szobámba berakni a lejátszóba a CD-t én egy cseppet sem bánom, sőt örülök neki, hogy otthon érzi magát.
-Mi az az izé a kezedbe? kérdem meg Lottie-tól.
-Az új Up all Night-lemezük-Jeeee!
-Értem. Nah akkor elindítod már a lemezt?
-Persze!
-Amikor felcsendült a zene elkezdtünk az ágyon ugrálni és énekelni.-nagyon jól éreztük magunkat, míg félbe nem szakította ezt a hangulatot a telefonom csörgése.
Harry hívott nagy meglepődésemre boldogan vettem fel a telefont.
-Szia, egyetlen kicsi uncsitesóm!-kiabált bele Harry.
-Szia, hát te? Hogy hogy hívsz? Hogy vagy?
Lottie eközben értetlenül nézett rám és el sem tudta képzelni, hogy ki van a vonal másik végén.
-Én teljesen jól vagyok és csak azért hívlak, hogy közöljem veled  hogy holnap meglátogatunk és jössz velünk Londonba.
-Hogy hova? Köszi hogy szólsz!
Lottie most már mindenféléket mutogatott hisz angolul beszéltem mivel mi magyarok vagyunk.
-Nah jó! Holnap mikor jössz értem?
-Hát a fiukkal megyünk és 9-re legyél kész!
-Olyan korán?
-Jajj bocsi elfelejtettem, hogy későn kelő vagy! Akkor délre ott leszünk.
-Okéss!
-Szia, Sári!
-Egyszer még ezért megöllek! -tudod, hogy nem szeretem ha Sári-nak hívsz!
-Tudom! Épp azért mondtam! Sziaaa!
-Hello!-valahogy el tudom képzelni, hogy azzal az 1000 vattos mosolyával most önelégültem vigyorog.
-Nah ki volt az? Úristen te tudsz angolul? Olíviaaa hahóó!
-Jajj bocs mit is mondtál?
-Hogy ki volt az!
-Jah hát, na, figyelj Lottie!-ígérd, meg hogy nem fogsz sikítani és kiakadni.
-Oké!-mondd, már mindjárt szívrohamot kapok!
-Harry Styles volt az.
-Hogy kicsoda?-miért hív fel ő pont téged?
-Mert az unokatesóm.
-Hogy micsoda? Ezt nem hiszem el!
-Pedig jobb lessz!
-És eddig mért nem szóltál? Mért nézted végig, ahogy epekedek utánuk?
-Bocsesz! -csak nem akartam, hogy az egész suli erről dumáljon.
-Értem! -bocsi hogy ki akadtam csak sokkolt ez az egész.
-Semmi baj! Érthető.
-És mit akart?
-Hogy holnap eljönnek ide és elráncigálnak Londonba.
-Ááááááá ezt nem hiszem el!
-Csendesebben, ha nem akarod, hogy Krisztián bejöjjön és ledobjon egy párnával!
-Oké-oké!
-És itt hagysz engem?
-Hát éppenséggel le tudnám alkudozni a fiukkal, hogy te is velem gyere.
Amint ezt kimondtam újabb sikítás, amire már a bátyám is reagált így bejött és leütötte Lottie-t egy párnával aztán kiment.
-Én mondtam!
-Aúúú! Ez fájt! Ezt még megbánja!-hunyorgott Lottie.
Na, jó akkor te most hazamész, mert már sötét van és bepakolsz holnapra!
-Igenis főnök!-röhögcsélt Lottie.
Amint ki kísértem a barátnőmet az ajtón, szaladtam anyáéknak elújságolni, de nagy meglepetésemre ez nem volt újdonság nekik.
Felszaladtam a szobámba és elkezdtem bepakolni a bőröndömbe.
Jó smink, útlevél, telefon.... -motyogtam magamba a bőröndbe való tárgyakat.
Kész is!!-nah és akkor mennyünk és együnk valamit aztán aludjunk.
Amint jóllaktam és elmosogattam felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra, az ölembe vettem a laptopomat és böngészni kezdtem a twittert.
Amint megláttam Harry kiírását az arcomra mosoly kúszott : Holnap lesz, a legjobb napom mivel találkozhatok az én annyira szeretett unokatesómmal :DD
Elégedetten csuktam le a laptop tetejét és szépen lassan elnyomott az álom.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki rám nehezedik, amikor felnéztem megláttam a drága barátnőmet rajtam ugrálni.
-Kelj már fel! Kelj fell!
-De miért??? Anyu még aludni akarok!!
Lottie halkan felkuncogott és elkezdett ordibálni: Fél 12 van, a srácok mindjárt itt lesznek áááááá el se hiszemmm!
-Ahha oké és most szállj, le rólam nem bírom el a nagy segged!
-Nem is nagy!-ült le a barátnőm mellém tettetett
durcázással, aminek a vége persze egy újabb röhögő görcs lett.
Felkeltem felöltöztem egy keresztbe csíkos lenge ruhába.

Olívia ruhája:

Kocsi ajtó csapódását hallottuk meg odakintről.
Lottie már sprintelt is lefele a 2 óriási bőröndjével és csak mosolyogtam ezen és én is leindultam.
Halihóóó mindenkinek! kiabált be Harry az ajtón.
Hellóóóóóóó! -ugrottam is a nyakába ő pedig megpörgetett.
Azta de jól nézel ki! -az elmúlt három évben megcsinosodtál!
Elmotyogtam egy, köszi-t és vittem ki a cuccaim.
A többiek is így üdvözöltek és segítettek betenni a bőröndjeimet a kocsiba, láttam, hogy Lottie ott ál és nézi a srácokat.
-Ja, tényleg fiúk ő Lottie a barátnőm. Ő is velünk tart. Nem baj?
Ó hát egyáltalán nem baj füttyentett Louis, amikor meglátta Lottie-t.
Hééj Louis! Ő nem ért angolul!
Áá akkor azért ilyen halk.
Jaja egyébként nem ilyen, mindig pörög, mint a búgócsiga!
Bementem a házba és láttam, ahogy apa Harry-vel beszél.
Odamentem és Harry mellé léptem.
-Nagyon vigyázz rá és nagyon nem örülök, hogy öt fiúval alszanak együtt a lányok.
-Jajj kereszt apu tudod, hogy mi nem olyanok vagyunk.
Erre én megköszörültem a torkom mire Harry egy barackot nyomott a fejemre.
-Nah apu most már ideje mennünk! Adtam apunak és anyunak is egy-egy puszit és beültem a kocsiba.
-Az úton nagyon jól szórakoztunk Louis nagyon szórakoztató társaság.
Lottie-nak tolmácsoltam, de az út végére már egészen belejött ő is és valamit értett a nyelvből.
Nevetgélve szálltunk ki a kocsiból mikor megérkeztünk a reptérre.
Magán géppel
 mentünk ezért csak mi heten voltunk  a fedélzeten.
Niall egyből rendelt magának kajákat, amin jót nevettünk aztán felszállt a gép és Magyarország egyre kisebb lett és végül eltűnt a felhők között. Én csak bámultam ki az ablakon miközben mindenki körülöttem aludt.

2 komi és jön az újjabb fejezet!!  :DD