/18.fejezet/ A váratlan vendég

/Olív szemszöge/:

Már este 8 fele járhatott mire egyszer legalább egyszer nyertem mert Louis mindig lealázott de jót röhögtünk.
-Gyerekekkk kajjaa!!!-ordibált be Niall.
-Úristen Niall beteg vagy? Vagy félsz hogy így ordibálsz?
-Nem! Csak éhes!-rántotta meg a vállát és kiment a szobából.
-Nah akkor kicsim mehetünk kajálni!-húzott fel Louis.
-Igennn! Már farkas éhes vagyok!-szaladtam ki a szobából ami nem volt jó ötlet mert lebukfenceztem a lépcsőn.
-Úristen Olívv!! Jól vagy??
-Jaaa csak béna vagyok!-röhögtem.
Erre már Louis-nak is mosolyra húzódott a szája , magához húzott és lágyan megcsókolt.
-Ne márr! Pont előttem?
-Fogd be Harry!-beszéltem bele a csókunkba mire elröhögtük magunkat.
-Hülyeee!-vágtam hozzá egy párnát.
-Most teljesen elrontottad a pillanatot!-mondtam röhögve.
-Bocsesz direkt volt!!-kiabált utánam.
-Hát jó majd a te részed is megeszem!!-kiabáltam vissza.
Mire ő felugrott a kanapéról és leült az asztalhoz.
-Nah ezt már szeretem Haroldom!-mosolyogtam.
Aztán neki fogtunk a kajához.
-Hmmm.. ezt ki csinálta??
-Én!!-nyújtotta szorgalmasan Niall a kezét mint egy kis iskolás.
 -Nagyon  finom lett!-dícsértem meg.
-Köszi ez jól esett!-tette a szívére a kezét.
-Nah én asszem megyek és lezuhanyzok!!-mondtam és a szobám felé vettem az irányt.
Mikor a folyosón jártam észre vettem hogy valaki követ és az a személy csak Louis lehet.
-Kicsim! Te miért jössz??
-Lebuktam??
-Le!-nevettem.
-Nem mehetek?-kérdezte kiskutyaszemekkel.
-Nem is vagy te már olyan beteg! Mi??
-Háááátt....
-Nah jó gyere!-mosolyodtam el.
-Ezaz!!-suttogta a hátam mögött.
Mikor beértem a szobámba gyorsan bementem a fürdőbe és becsuktam magam után KULCSRA az ajtót hogy a kedves Lou ne jöhessen be.
-Pedig már mentem volna!-kiabált utánam.
-Túl lassú vagy!!-kiabáltam vissza.
Leöltöztem és beléptem a zuhany alá és hagytam hogy a meleg víz hagy áztassa el a hajam.
Kb. egy 10 percig álltam a zuhany alatt aztán kiléptem és becsavartam magam egy puha törölközőbe.
Aztán kimentem az ajtón de senkit sem láttam így megindultam az ágyam felé de akkor valaki átkarolt hátulról és lágyan csókolgatta a nyakam.
-Neked is sziaa Lou! Neee ez csikiz!-röhögcséltem de nem tudtam kiszabadítania kezei közül magam így tovább "kínzott".
Lassan már az ágynál kötöttünk ki de a szánk még mindig nem vált el egymástól.
Lou keze lassan bevándorolt a pólom alá és levette rólam a fölösleges ruhaneműket így én is hasonlóan cselekedtem így Louis-ról le rántottam a pólóját.
Hát nem is kell mondanom! Csodálatos éjszaka elé néztünk.
Reggel arra ébredtem hogy valaki kopogtat az ajtón, de amikor meghallottam hogy ki az egyből felöltöztem és Louis-t is felköltöttem hogy öltözzön.
Mikor már készen voltunk álmos fejjel nyitottunk ajtót és igazam volt. A keresztanyám állt ott teljes élő nagyságban.
-Hát ti?-kérdezte meglepetten.
-Őőm csak...izé...hát...tudod!-dadogtam össze vissza.
-Jó jó értem én!-és megölelt mind a kettőnket.
-És mi járatban vagy?  (A keresztanyám Harry-nek az anyukája Ann és egyben anyunak a testvére is)
-Csak meglátogattam a kedvenc keresztlányomat! Már azt sem szabad?
-De és örülök is neked!-öleltem meg még egyszer.
Bár azért teljesen nem így gondoltam mivel pont nem jókor nyitott be de hát ő már csak ilyen.
-És meddig maradsz?
-Á csak benéztem már itt sem vagyok!
-Jajj nem azért mondtam tudod.
-Igen tudom de tényleg mennem kell mert a munkanem áll meg megyek vissza dolgozni! Sziasztok jók legyetek!
-Sziaa!-kiabáltuk egyszerre.
-Harry! Hogy engedhetted fel?-néztem rá szúrós szemel.
-Hát én csak nem tudtam hogy egy szobában vagytok!-röhögött.
-Kössz!!!
-Nah mi elmegyünk a boltba mert este pizzát akarunk csinálni és nincs itthon egy csomó dolog!-kiabálta Harry.
-Jó fiúk de vigyázzatok az úton főleg te Louis!
-Okké!-jött közelebb Lou és megcsókolt, egyszerűen a csókja valami álom világba repít annyira boldog vagyok mellette.
De el kellet válnunk egymástól mert útnak indultak,mi pedig Lott-tal maradtunk egyedül.
-Nah micsináljunk barátném??-kérdezte.
-Hát fogalmam sincs deee csinálhatunk palacsintát!!!!-kiabáltam fel.
-Okéé ahhoz van minden úgyhogy bekutyulom a tésztát!-mondta Lott.
*Csörr-csörr*
 -Szia egyetlen bátyókám!!-kiabáltam bele.
.......
Itt nem sok történik! De ott?
...........
Az szuper! Találtál már barátokat???
.................
Húú jó sűrű programod van!!
.............
Jó majd akkor este hívlak!
..........
Én is szeretlek!!!  És letettem.

És ekkor léptek be Louisék.
-Kit szeretsz te??-kérdezte Lou.
-Téged te szamár!!-nevettem.
-De a telefonba mondtad! Nem hiszem el hogy megcsalsz!!!
-Ajj Louis hagyd már abba csak a tesómmal beszéltem!!-emeltem fel a hangom.
-Ja persze!
Ekkor rúgta bokán Harry.
-Akkor nézd meg az utolsó embert aki hívott tessék!-nyújtottam oda a telefonom.
Megnézte és szerintem rájött hogy tényleg Krisztián. És meg akart ölelni de ellöktem magamtól és a szemébe néztem.
-Louis ha nem tudsz bennem megbízni akkor hagyjuk ezt az egészet!
-Bocsánat! Én szeretlek és ígérem hogy nem lessz több ilyen!-mondta Lou.
-Na jó! Gyere ide te kis buta!!-tártam szét a karom.
-Nah ha már mindenkinek szent a béke akkor elmondhatnátok hogy mit ügyködtök ott a tűzhelynél!!
-Ömm palacsintát!-mondta Lott miközben Zayn-nel falták egymást.
-Nah akkor kezdjünk neki!-pattant fel Lou.
Hozzákezdtem az elsőt én csináltam ami egész szépre sikerült de át kellett adnom Lou kezébe ami nem volt nagyon jó ötlet mert a plafonon kötött ki a palacsinta.
-Ügyes! De te nyalod le Lou!!-mondtam neki röhögve.
-Én aztán nem!! Majd Harry!!
-Persze! Nme én vagyok ilyen béna!-de ahogy ezt kimondta az övé is ugyanott kötött ki mint a Lou-é.
-Te palacsinta zsonglőr! Add már ide!-vette ki Harry kezéből Zayn a palacsinta sütőt.
Nah ő tök ügyes volt és meg is dicsértem de kár volt mert elszállt magától.
Mikor  már vagy 10 palacsinta volt a falon és 5 a tányérba átvettem az irányítást.
Mikor kész lettem tálaltunk Lott-tal.
Egyből odagyűlt minden fiú és fejenként bevágtak vagy 10-et így mindenki telel volt úgyhogy nem csináltunk pizzát. De majd holnap!
Aztán leültünk horrort nézni.