101.rész

December 24.-e (Karácsony szent este)

-Nah akkor mi el is mentünk itthonról! - kiabált a többieknek Lou és kihúzott az ajtón.
Ajándékozás után vagyunk és már mindenki megkapta az ajándékát Lou pedig azt mondta különleges meglepetést szán nekem.
Beültünk a kocsiba és elindultunk.
Olyan 20 perc autókázás után megálltunk egy hatalmas épület előtt ami fény árban pompázott.
Megvártam még Lou az én oldalamra jön és kinyitja az ajtót,majd kiszálltam én is.
-Itt fogunk eltölteni 2 teljes éjszakát....ez az én karácsonyi ajándékom. - mosolygott rám majd nyomott egy puszit a számra.
-Húúú ez csodálatos. - ámultam.
Bementünk az óriási épületbe majd a recepciós fiúhoz sétáltunk.
-Louis Tomlinson névre foglaltam egy két személyes szobát. - mondta.
-Ááá Mr. Tomlinson. Már vártuk. - nyújtotta át a kulcsot.
Beálltunk a liftbe majd felmentünk a hotel legtetejére.
Egyszerűen csodásan nézett ki minden.
5 csillagos hotel volt,igazi luxus.
A szobánk elé értünk amin a 69-es felirat díszelgett.
Ránéztem Lou-ra aki csak vigyorgott majd kinyitotta nekem az ajtót.
Egy igai luxus lakosztályba találtam magam....nagyobb volt a szoba mint az 1D rezidencia konyhája ami elég nagy szó mert az is óóriási.
Volt itt minden. Fürdőszoba pezsgőfürdős káddal,gyönyörű hálószoba,tágas konyha....szóval minden ami luxus.
Már ott tartottam hogy majdnem elbőgöm magam.
-Nem tetszik? - hajolt közelebb hozzám és aggódó szemmel fürkészte szemeimet.
-Louis ez gyönyörű! - ugrottam a nyakába.
Meg pörgetett majd letett és megcsókolt.
-Ahh akkor jó, már azt hittem, hogy nem tetszik. - fújta ki a levegőt.
-Lou nekem egy koszos patkány fészekben is jó lenne...csak veled lehessek. - néztem a szemébe.
-Szeretlek. - csókolt meg megint.
-Én is. - haraptam az alsó ajkamba.
-Menny néz körül. - mosolygott.
Hihetetlen ez a fiú. Annyira szeretem.
Amúúúgy akár hiszitek akár nem ma van a vőlegényem szülinapja szóval egy különleges ajándékkal lepem meg...nahjó annyira nem különleges de hát nah..mit vártok tőlem??



A szálloda előcsarnoka:

                             


Hálószoba:

                                 


Fürdőszoba:

                                     

 Konyha rész:

Mikor alaposan körülnéztem az ideiglenes otthonunkban az ágyon foglaltam helyet.
Már jócskán sötét volt és a szobát csak a plazma tv fénye világította meg.
-Louiii készülj...most kapod meg a szülinapi és egyben a karácsonyi ajándékod tőlem. - vigyorogtam és szembe ültem törökülésbe vele.
Elővettem egy nagyobb dobozt és odanyújtottam neki.
Kiemelte a pólót és csodálni kezdte.
-Ez nem ér! - nyafogott. 
-Mi az? - kérdeztem.
Lehajolt a bőröndhöz és egy ugyanolyan dobozt vett elő és átnyújtotta.
-Ez pedig a te karácsonyi ajándékod! - vigyorgott.
Kibontottam és elállt a lélegzetem.
Én egy My Girlfriend Olly-s pólót vettem neki ő pedig egy ugyanolyat csak az volt rá írva, hogy My Boyfriend Louis.
-Leskelődtél! - hunyorogtam.


-Esküszöm, hogy nem! - tiltakozott.
-Akkor meg telepátia! - nevettem és közelebb húzódtam majd megcsókoltam.
-Boldog szülinapot! - mosolyogtam.
-Köszönöm az ajándékot! - nevetett és lekapta a pólóját majd magára húzta azt amit én vettem neki.
Közben majdnem kis híján meghaltam....ahhww az a felsőtest.




Pólók:

-És most mit csináljunk? - kérdeztem.
Elvigyorodott majd megfogta a kezem és behúzott a fürdőbe.
Megengedte a vizet majd kis gyertyákat gyújtott meg és pár rózsaszirmot is elhintett amit én mosolyogva figyeltem.
Mikor kész lett a habfürdő Lou elkezdett vetkőzni amitől már MEGINT meghaltam.
-Nah miaz? Te nem jössz? - vigyorgott perverzül.
-Oké de melltartó és bugyi marad. - mondtam és levettem a pólóm majd a nadrágom.
Ő elkezdte volna levenni a boxerét de rászóltam.
-Az...is marad! - kuncogtam.
-De én nem vagyok szégyenlős! - nyávogott.
-Akkor vegyed. - nevettem majd belemásztam a habos csodába.

Ő is elhelyezkedett velem szembe majd a kezébe
vett tömérdek habot és rám fújta. 
-Hééj! - nyígtam.
Én is ugyanezt tettem amin jót kacagtam.
Miután 1 órát romantikáztunk a kádban és már szétáztunk ezért kiszálltunk és felöltöztünk....volna ha Lou nem kap fel és rohan velem az ágyig.
Ott elkezdett csókolgatni majd a még rajtam maradt vizes ruhadarabokat lehámozta rólam és egy csodálatos éjszakának néztünk elébe.


                     
                                                  ~~~~~~~~~

*3 nappal a baleset után* (December 31. Szilveszter napja)

Ma végre hazamehetek és végre nem fognak csövek kilógni belőlem és nem fognak szurkálni tűvel...hurrá. A srácok szinte minden nap bent voltak és hoztak nekem kaját mivel a kórházi koszt szöörnyű. Louis nagyon féltő lett...nem mintha eddig nem az lett volna csak most a szokásosnál is jobban óv.
Épp a cuccaimat pakoltam be a bőröndömbe amikor Louis csörtetett be Emy-vel a kezében.
-Jajj édesem majd én be pakolok helyetted te csak pihenj. - mondta és egy csókot lehelt ajkaimra.
-Louis már jól vagyok be tudok pakolni egyedül is.
-Nem baj akkor is ülj le majd én.
Nagyot sóhajtva huppantam le a kislányom mellé.
Az ölembe vettem és elkezdtem dobálni ami nagy kacagásokat eredményezett.
-Nem azt mondta az orvos, hogy a bordáid még nincsenek rendben? 3 hónap múlva fognak teljesen összeforrni. Kérlek ne emelj nehezet. - szólt rám.
-De Emy nem is nehéz.
-De van egy kis súlya.
-Jóh oké leteszem. - sóhajtottam majd leültettem a csöppséget magam mellé majd elé guggoltam és úgy játszottam vele.
Még mindig nem tudom felfogni hogy elment a kisbabám..
De itt van nekem a tündéri kislányom akit mindennél jobban szeretek és most csak rá fogok figyelni...meg persze erre a hülyére itt mellettem akit a vőlegényemnek mondhatok.
-Végeztem! - vágott Lou büszke fejet és felemelte a táskám amit közben ők juttattak be hozzám ,hogy legyenek cuccaim mind például laptop vagy fésű,fogkefe....csak a szokásos dolgok.
Már fel voltam öltözve így már csak az orvosra vártunk, hogy hozza a papírjaim és már indulhattunk is haza.
Pár perc múlva meg is jelent az ajtóba Dr. Hertman a papírokkal együtt.
Gyorsan aláírtam azokat majd Lou kezet fogott vele ahogy én is és távoztunk.
A mellkasom még iszonyatosan fáj és nehezebbnek érzem a szokottnál.
Jah és azt nem is említettem, hogy kaptam két csoda szép mankót aminek nagyon nem örülök mert nagyon nehéz vele közlekedni.
Lépcsőn nem is tudok szóval még a szobámba sem tudok segítség nélkül felmenni sőt a zuhanyzás is nehéz lesz.
Mikor hazaértünk Lou segített kiszállni majd ölbe kapott és bevitt a házba.
Arcom a mellkasába fúrtam és nevettem.
Letett a kanapéra és kiment Emy-ért és a csomagokért.
-Jéé itthon van Olly! - kiabálta el magát Hazza.
-Hangosabban nem lehet? Csak tudod...hagy szakadjon be a dobhártyám.
-Jólvanna! - röhögött és megölelt.
-Csak hogy tudd már Louis mindent eltervezett. - kacsintott Adria.
-Mi mindent?
-Hát a problémákat..mint, hogy lépcsőre felmenés fürdéééééés meg ilyenek.. - nézett perverzen.
-Harold rossz hatással van rád! - nevettem.
-Hát tanítgatom! - húzta büszkén magához a lányt aki elkezdett kuncogni.
-Most komolyan...amikor bevittem hozzád még nem volt ennyire nehéz! - tette le Lou a bőröndöket.
-Gondoltam lopok pár törölközőt a kórházból! - humorizáltam.
-Tényleeg? - kerekedett ki a szeme.
-Nem! - nevettem.
-Vicces kedvedben vagy! - hunyorgott Liam.
-Ahha! - vigyorogtam.
-Amúgy mi megyünk bulizni este....ti? - tette fel  kérdést Hazza.
-Én maradok. - mondtam szomorúan.
-Akkor én is! - szólalt meg Lou.
-Szó sem lehet róla! Te mész bulizni...majd Emy-vel megleszünk meg Jazzy-vel.
-Nem! Nélküled nincs kedvem bulizni és amúgy is csak mi ketten leszünk itthon.... - célozgatott Louis.
-Lou most kímélned kéne Olly-t...nem? - állt meg csípőre tett kézzel Dan.
-Nyugi van srácok nem olyan dologra gondoltam ti perverzek! - nevetett fel kínosan.
-Naaah üssük el valamivel az időőt! - szólalt fel Lott.
-Kicsim...mi lenne ha elvinnénk Emily-t anyáékhoz? - simította meg Lou az arcom.
-Felőlem elvihetjük. - rántottam vállat.
-Megyek mamáékhooz! - tapsolt.
-Őőő Lou...felőlem indulhatunk csak dobj meg a mankóval. - nevettem.
-Nem kell mankó nekünk! - vigyorgott és felkapott Emy-vel együtt és kirontott velünk az ajtón.
-Őőő sziasztok! - mondtam röhögve.
Betett a kocsiba Emily-t pedig bekötötte majd ő is beült a volán mögé.
-Lou..az úgy nagyon király hogy most így kijöttünk de Emy-nek nincs ruhája... - közöltem.
-ÓÓ tényleeg...várjatok meg itt! - emelte fel a mutató ujját majd berohant a házba.
Nevetve nyúltam a rádió felé és betettem a kedvenc CD-m amin persze 1D is volt.
-Apáéékaaat! - kiáltott Em.
-Oké! - mosolyogtam és bekapcsoltam az I Wan-ot.
Emily az egészet végig bulizta az ülésébe és énekelt is....most már kezd leszokni a pöszén beszélésről és a selypítésről aminek külön örülök..és csodás hangja van mint az apukájának így öröm hallgatni.
2 perc múlva Lou Emy hátizsákjával jelent meg a kocsi mellett majd az ölembe téve a táskát beült.
-Kicsim ugye végig énekeljük az utat? - nézett a visszapillantóba Emy-re.
-Igeeeeeeeen!
Hát így is lett...az egész utat végig énekelték amibe én is néha be csatlakoztam.
-Te Louis....anyukádék tudnak arról, hogy mi le szeretnénk nekik passzolni Emily-t? - ráncoltam össze a homlokom.
-Őőőő...hát nincs...de úgy is elvállalják.
-Szerencséd hogy ilyen jó szüleid vannak! - nevettem.
Mikor odaértünk Lou kivette Em-et a kocsiból és letette a saját lábára.
-Látod...ezért kellett volna az a hülye mankó,...hogy tudjak egyedül is közlekedni!-háborodtam fel.
-Nem kell.-mosolygott és felemelt majd berúgta az ajtót és Emy-t kézen fogta majd úgy mentünk be.
-Annyaaaa! - kiabálta Lou.
-Gyerekek....ti mit kerestek itt? Nem mintha nem örülnék csak nem szóltatok. - ölelt meg minket Jay.
-Hát anya..az a helyzet hogy rátok bíznánk a lányunkat szilveszterre mivel Olly balesetet szenvedett és most ezt a szilvesztert otthon töltjük ketten egyedül. - számolt be Lou.
-Mi történt Olly? - kérdezte.
Közben még mindig Lou ölében voltam.
-Lou üljünk le. - simítottam meg az arcát.
Bementünk a nappaliba és leültünk.
-Louiiiss Olllyyy! - szaladt elő mind a négy lány.
Mindegyiket megöleltük majd helyet foglaltunk.
-Mark dolgozik. - mondta Jay.
-Oh az kár... - szomorodott el Lou.
-Nah mondjátok már hogy miért van begipszelve a lábad és bekötve a fejed kedvesem! - fordult felém.
-Hát elütött egy kocsi. - hajtottam le a fejem és az emlékeket idéztem elő.
Lou átölelt és ez valamilyen szinten megnyugtatott.
-Jajj szegénykém....és a sofőőr??? Bepereltétek? Gyerekek ez komoly! Perre kell menni!
-Elhajtott a helyszínről a baleset után.
-És nem is emlékszel az autóra? És tanú sem volt?
Hát elég forgalmas a Londoni utca de senki nem figyelt...másodpercek alatt történt és az autós már ott sem volt...gyakorlatilag áthajtott rajtam még szerencse hogy ennyivel megúsztam.
-Jajj....Lou vigyázz rá.
-Próbálok de makacs...szóval nem könnyű. - sóhajtott.
-Még itt vagyok! - ütöttem mellkason gyengéden.
-Téényleg?? Azt hittem elmentél! - vágott csodálkozó fejet mire én megforgattam a szemem.
-Nah anya itt vannak Emy ruhái mi most indulunk...nem szeretek sötétbe vezetni. - szólalt fel Lou.
-Oké. Vigyázzatok az úton.
-Vigyázunk....Olly mellett minden szabályt betartok mert elkezd kiabálni ha nem...szóval...
-Nagyon helyes...és remélem hogy akkor is betartasz minden szabályt ha ő nincs melletted.
-Persze annyaaa! - vigyorgott.
-Én meg most jöttem le a falvédőről mi? Louis nem akarom eltemetni 21 évesen a fiamat vagyis már 22 évesen. Remélem megkaptad postán az ajándékunkat!
-Nem fogsz eltemetni nyugi anya és igen megkaptam köszönöm.
-Nagyon szívesen és ezt nem összetörni.
-Nem fogom...azt hiszem....
-Miért? Mit kaptál? Nekem még nem is mutattad!
-Táblagép...de otthon van most.
-Jah oké.
-Nah mi akkor megyünk! Sziasztok hugik! - ölelte és puszilta meg mindegyik hugát majd énis megöleltem őket.
Jay-t is megöleltem majd következett Emily.
-Kislányom...nemsoká jövünk érted remélem jól fogsz szórakozni és vigyázz magadra.
-Oké.
-Szeretünk! - pusziltuk meg Lou-val majd Lou felkapott és kimentünk a kocsihoz.
Beültetett majd ő is beült és elindultunk.
Az egész utat végig énekeltük és nevettük ami már fáj...a bordáim nem kedvelik a nevetést...főleg ha el vannak törve.
Mikor hazaértünk ismét kezébe vett Louis és bementünk a házba.
Már mindenki sürgött forgott hisz mindenki a bulira készült.
-Mikor indultok? - kérdeztem.
-5 perc múlva! - válaszolt Liam.
-Jazzy?
-Elvittük anyáékhoz míg ti Donchasterben voltatok! - válaszolta Zayn.
-Zsír!
-Nah indulunk sziasztok jó szórakozást! - mondta Danielle.
-Nektek is jó bulizás! - mondtuk egyszerre.
Miután ki tolongtak az ajtón Lou sóhajtott egy nagyot.
-Louiisss! - kezdtem nyávogni.
-Igeen?!
-Nézzünk filmet!
-Oké! Valami horrort!
-A-a!-ráztam meg a fejem.
-Akkor?
-Romantikus!
-Na neeem! - tiltakozott.
-Naaa! - néztem rá boci szemekkel.
-Nah jó...legyen.
Odament a DVD-s polchoz és gondolkozni kezdett.
-Hmm neem ez túl nyálas.....ez túl szomorú...ez csak szimplán nem tetszik.. - motyogott.
-Louis Wiliam Tomlinson! Kapj le valamit és gyere! - förmedtem a fiúra.
Fájdalmas képpel levette a Felhők felett 3 méter-relt és elindította.
-Kicsiiim! - simítottam meg a vállát.
-Hmm?
-Hozol kakaóót?
-Persze!
Ezzel felállt és bement a konyhába.
-Tejszínhabot iis! - kiabáltam utána.
-Igenis kapitttááány! - üvöltött ki.
Addig én tovább folytattam a film nézését.
Lou 2 perc múlva kezében a meleg italommal jelent meg.
-Parancsoljon! - nyújtotta felém.
Nagyon jól nézett ki. Még kis fahéj rudacskák is voltak a hab tetején.
Köszönetem jeléül megpusziltam az arcát aminek következtére elvigyorodott....
Már vagy 5 perce szürcsölgettem az ínycsiklandó italomat amikor elfogyott róla a tejszínhab.
A mellettem bóbiskoló fiúra pillantottam és elmosolyodtam.
-Louiiii! - bökdöstem meg az oldalát.
-Hmm?
-Hoznál nekem még tejszínhabbot? Bocsi.
-Persze és nembaj. - mosolygott és homlokon puszilt.
Behozta az édes habot majd vissza lehuppant mellém.
Szorgosan díszítgettem bögrémet a fehér habbal és közben pedig néztem a filmet.
Párszor megkönnyeztem az épp aktuális jelenetet és még az orrom is elkezdett folyni aminek következtében szipognom kellett.
Persze a végén az izgi résznél "valaki" belehorkantott.
Felkuncogtam az alvó fiú láttán aki mellesleg nyitott szájjal húzta a lóbőrt.
Nagyon édes volt.
Kezembe vettem a tejszínhabot és vigyorogva a szájába nyomtam.
Hirtelen felriadt majd meglátott a tettes fegyverrel a kezemben.
A tejszínhabos szájával elkezdett közelíteni majd megcsókolt.
Elkezdtem nevetni miközben még mindig faltuk egymást.
-Neee! - nevettem.
-Csak visszakapod! - vigyorgott majd ismét lesmárolt amit bevallom...nagyon élveztem. *Mondjuk mikor nem?*
Mikor elváltunk egymástól rávigyorogtam majd egy újabb adag tejszínhabot nyomtam az arcába.
Mivel én feküdtem ezért ő felém kerekedett és elvette tőlem a fegyvert majd énis kaptam az arcomba a finom édességből.
-Louis....mégis hogy a csudába fogok megfürdeni?
-Óóó amiatt ne aggódj! - mondta egy kaján vigyorral az arcán.