Interjú!

Sziasztok :D Nem rég felajánlottak nekem egy interjú lehetőséget én pedig elfogadtam és megcsináltam, ami egy kis időbe tartott, de elkészült. Ha gondoljátok, olvassátok el! Szeretlek titeket ^^  <3

1. Mi vezetett rá a bloggerkodásra?

Igazából ebbe az egészbe beleszerettem. Még a Directionerségem legelején csak olvastam a jobbnál jobb történeteket és annyira megtetszett ez az egész. Én is akartam írni. Láttam, hogy mennyi bátorítást kapnak és ki szerettem volna próbálni, hogy vajon én képes vagyok –erre az arra, hogy egy saját kis világot hozzak létre J

 

2. Mennyire fontos neked a nézettség?

Szerintem minden blogger/bloggerina nevében mondhatom azt, hogy ha nincs kinek írnod, akkor miért is írod?

Szerintem kell egy alap nézettség. Itt nem gondolok 100 kommentezőre meg 200 feliratkozóra csak szerintem jó, ha van egy közönséged, aki elolvassa és elmondja, hogy tetszett –e neki, és ha kell, akkor építőkritikával lát el.

Mert én nagyon szeretem az építő jellegű kommenteket, mert akkor tudom, hogy mit nem csinálok jól és min kell változtatnom.

3. Mit tartasz a legrosszabbnak a blogvezetésben?

A legrosszabb oldala a bloggerkedésnek az hogy meg van határozva egy idő, hogy mennyi időn belül hozd az éppen aktuális fejezetet. Szóval, ha kihagysz például egy hónapot, akkor a fele olvasód elpártol tőled, hogy mindig olyan ritkán hozod. Így mindig figyelnem kell arra, hogy olyat alkossak, aminek már a fejemben meg van a folytatása.

4.  Szerinted korfüggő a bloggerkodás?

 Szerintem van egy határ.

Egy 10 vagy 9 éves szerintem ne kezdjen bele a bloggerkedésbe mert egyrészről nincs meg a megfelelő szókincse másfelől pedig még nem alakult ki a világnézete.

Ha fanfiction-t ír, akkor nem azt mondom, hogy mindig legyen benne intim jelenet, de azért egy kétszer el kell az is és úgy gondolom, hogy egy 10 éves még nincs kellőképpen ezekről a dolgokról felvilágosulva (bocs perverz vagyok><)

5.  Honnan szerzel ihletet a sztorijaidhoz?

Hát az egy érdekes dolog >< Például amikor sétálunk a barátnőmmel és leülünk, egy padra akkor előjön ez a téma, és ha neki van, jó ötlete elmondja meg én is és összedobom azokat, amiket kihoztunk abból a beszélgetésből. De a történet nagy részét magamtól szoktam kitalálni. Bármiből tudok ihletet meríteni… a hosszabb kocsi út van, akkor csak ránézek egy parkra vagy egy állatkertre és akkor beugrik egy sztori J

6. Kaptál már negatív kritikát? Ha igen, hogy fogadtad, betartottad?

Persze hogy kaptam J De mind építő jellegű volt és rendes kulturált ember fogalmazta meg szóval jól fogadtam. És persze elfogadom és próbálok javítani. De ha egy ember oda mondja, hogy szar a blogod… akkor azt is tudni akarom, hogy miért mondja ezt, hogy tudjam, hogy min kell javítanom.

7. Fanfiction vagy az egyedi történet a jobb? Miért?

A fanfiction. Azért mert ott meg vannak adva a személyek, mint pl. az 1D és már ki van alakítva a személyiségük a tulajdonságaik és szerintem szívesebben olvasol egy olyan, emerről akit úgymond ismersz, mint akit nem.

8.  Gyakran kommentálsz más blogokban?

Ha tetszik a blog vagy van valami pozitív illetve negatív építő véleményem, akkor természetesen igen, de nem szokásom annyira J

9. Számodra melyik a fontosabb: a jó karakter kidolgozás, vagy a jó alaptörténet? 

Szerintem mind a kettő hisz ha sz*rt se tudunk a szereplőről, hogy hogyan néz ki meg ilyenek akkor, hogy tudjuk elképzelni? A jó alap történet pedig szerintem alap. Én egy blognak elolvasom az első részét, és ha látok benne fantáziát, akkor tovább olvasom. Sablonos blogoknál viszont nem szoktam leragadni. Vicces hogy ezt mondom, mert az enyém is egy alap történetre épült fel, de ez most mellékes. Viszont a másik blogom az már valamennyivel különlegesebb.

 

10 . Hány éve bloggerkodsz?

Most májusba lesz 1 éve, ami nagyon nagy mérföldkőnek számít nekem, mert végre valamibe belekezdtem, amit nem hagyok ott 2 hét után, hanem végig csinálom és szeretem is csinálni.

Imádok írni. Az már külön téma hogy néha nem jut idő rá ;)

 + 1 Részben a való életből is szoktál a történetedbe dolgokat belevinni?

Ha érdekes dolgot látok az utcán, vagy bárhol akkor van, hogy abból szoktam ihletet meríteni.

Vagy ha például utazok a buszon és hallok valami érdekes sztorit, akkor már egyből elkalandozok és valahogy az elbambulásom középpontjába mindig a blogom van és próbálok belekalkulálni dolgokat a való életből is és az én életemből is.

103.rész

Sziasztok :D Nagyon sajnálom hogy ilyen hosszú időt hagytam ki de nem voltam jól..sőt.. nah mind1 :)) Remélem hogy most már nincs benne helyesírási hiba és hogy minden "tökéletes" lesz :DD Szeretlek titeket <3

Reggel hangosan dübörgő zenére keltem így hát felkeltem és kicsoszogtam a folyosóra.

Ki az, az idióta, aki reggel fél 8-kor üvöltteti a zenét? - mormogtam magamba majd megindultam a hangok irányába.

Végig mentem a folyosón és az utolsó ajtó előtt megálltam, amin annak az embernek a neve díszelgett, akit most ki fogok nyírni.

-Liam! Azonnal kapcsoljátok ki ezt a szart vagy odamegyek és szétvágom, de azt ti sem akarjátok. – rivalltam Louis-ra és rá.

-Most mi van? Mi már nem vagyunk álmosak! – tárta szét a karját Lou.

-Most!

-Oké-oké! - motyogták és lejjebb halkították.

-Köszönöm. - mosolyogtam önelégülten és már mentem is volna ki a szobából de Lou visszahúzott.

-Jól aludtál? - dörmögött a nyakamba és megpuszilta azt.

Bizsergés futott át az egész testemen majd elmosolyodtam.

-Jól. Bár az ébredésem nem volt kellemes…

-Bocsánat. - fordított magával szembe.

-Meg van bocsájtva. - vigyorogtam és adtam még egy puszit az arcára majd visszasétáltam a szobámba.

-Mmm….mondd, hogy nem Liam és Louis volt. - nyűgött Danielle.

-De, ők voltak! - nevettem fel.

-Idióták… pedig ma úgy volt, hogy alszok délig! Olyan kényelmes az ágyad!-dörgölőzött hozzá a párnához.

-Őő oké Den!

Odaléptem a szekrényemhez és kivettem egy nadrágot meg egy Angliás pólót és bevonultam a fürdőbe öltözni.

Mikor kész lettem a reggeli dolgokkal kimentem Den-hez, aki már teljes fegyverzetben üldögélt az ágyon.

-Ne mész át Liam-hez? - kérdeztem vigyorogva.

-Most úgy odamennék és megcsókolnám… - bámult a semmibe.

-Akkor menny! - nevettem el magam.

Felállt és kiment az ajtón…

*3 hónap múlva* (Április 1.)

Sóhajtva dőltem le az ágyamra egy újabb fárasztó táncóra után.

Ebben a három hónapban ijesztően gyorsan megindult a gyógyulásom és az orvosok azt mondták, hogy teljesen összeforrtak a bordáim és a lábam is szóval újra elkezdtem járni, táncolni.

A fejemről még februárban levették a kötést szóval azzal sincs gond.

Lou és én pedig szerelmesebbek vagyunk, mint valaha.

Minden napunkat próbáljuk együtt tölteni. A csajokkal és a gyerekekkel sokszor szoktuk elkísérni a fiúkat fotózásokra és stúdiózni.

Most egy új dalon dolgoznak és nekem már most tetszik a szövege.

 Emily is nagyot nőtt. Igazi kis díva. Már most van érzéke a divathoz, főleg ha elmegyünk valahova vásárolni. Mindene a ruha.

Jazzy is úgy nő, mint a gomba. Igaz hogy még járni nem tud, de már mondd szavakat. Például az első szava a béna volt. Nem is tudom kitől hallhatta sokszor…

Elmélkedésemből a telefonom hangos moraja ébresztett fel kíváncsian emeltem a fülemhez.

-Szia Olly. - szólt bele a tánctanárunk.

-Jónapot!

-Daniella-nak ki van kapcsolva a telefonja ezért hívtalak téged. Arról lenne szó, hogy lenne egy 4 hetes tánc turné ahova ti ketten is hivatalosak vagytok.

-Uhh… Szuper!

-Akkor benne vagytok?

-Igen, de mik a turné helyei?

-Párizs, New York, Washington és New Orleans.

-Ez elképesztő! - tettem jelét az elképedésemnek.

-Akkor felírhatlak titeket a listára?

-Persze! Biztos Danielle is örülni fog neki!

-Akkor jó! További szép napot és holnap után délután 1 órára a Stansted repülőtéren találkozunk!

-Értettem! Viszhall!

-Danielle pakolj! Vár a turnéé! - szaladtam ki a folyosóra kiabálva.

-Mivan? - jött ki Liam szobájából.

-Megyünk tánc turnéra! - kezdtem el ugrálni.

-Wááá! Tényleeegg? - csatlakozott ő is hozzám.

-Lááányok! Mi ez a nagy öröm? - jöttek elő a fiúk.

-Táncturnééé! - üvöltöttem és Lou nyakába ugrottam.

Felkapott és felvett az ölébe

-Most miért nem állhatoook? - nyígtam.

-Mert nem!-mondta és bementünk a szobájába.

-Mikor mentek és mennyi időre? - kérdezte kíváncsian és letett az ágyra.

-Holnap után 1 órakor és 4 hétre!

-4 hét?

-Igen… miért?

-Emy-vel és velem mi lesz? - nézett kétségbeesetten.

-Nagyfiú vagy már!  Emily a lányod csak tudsz róla gondoskodni egyedül is pár hétig.

-Hááát.

-Lou!

-Oké oké! 

-Majd beszélünk skypon meg telefonon meg twitteren! – mondtam.

-Jó! - nevetett.

-Olly pakolsz már? - hallottam Danielle-t.

-Csak holnapután indulunk! - vágtam hülye fejet.

-De inkább készíts el mindent, mert te hajlamos vagy arra, hogy itthon hagysz valamit!

-Téged foglak! - nevettem.

-Ha ha!

*A turnéra indulás előtt 1 órával*

-Mindent betettél? - sétált be Lou a szobába.

-Őőő várj… fogkefe, telefon, fésű, pizsi, ruhák, fehérneműk őőő laptop… napszemüveg… - Asszem minden itt van! - húztam be a bőröndömet.

-Ugye minden nap hívni fogsz? - sétáltam oda hozzá.

-Igen. De ha nem akkor majd te hívsz.

-Oké!

-Hiányozni fogsz. - húzott magához.

-Te nem! - mondtam teljesen komolyan.

Erre ijedt és egyben értetlen fejet vágott.

-És el is hiszed te buta? - nevettem fel.

-Teeee… - hunyorgott.

-Olly gyere indulnunk, kéne! - kiabált be Dan a szobámba.

-Vigyázz magadra! - mondta és finoman megcsókolt.

-Te is… és Emy-re is. - nevettem fel.

-Meg próbálok!

Lou felvette a két bőröndöm én pedig felkaptam a tatyóm és lesétáltunk a lépcsőn.

-Emy kicsim. Már nagylány vagy… most el kell utaznom, de apa vigyázni fog rád… ha hülyeséget akar csinálni, szólj rá! - nevettem el a végét.

-Okéé! - kacagott.

Megpusziltam az arcát majd magamhoz szorítottam.

Míg Danielle és Liam csöpögtek addig én elköszöntem a többi fiútól.

Mindegyiknek adtam két puszit majd Lou-nak még egy szájra puszit.

-Bocs, de tartalékolnom kell! - vágott egy „ez van” fejet majd még utoljára magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.

-Elég lesz? - nevettem.

-Hát nem tudom…

-Annak kell lennie! - mosolyogtam majd felemeltem a bőröndöket és kiindultam a kocsihoz.

-Jaaa… jut eszembe! Ki visz el? - tette fel az elgondolkoztató kérdést Den.

-Louis és Liam tuti nem megy, mert akkor ti arra a repülőre nem szálltok, fel szóval megyek én! - mondta Zayn és beszállt a kocsiba.

Mi is beültünk Den-el majd elindultunk a reptérre…

*Pár óra múlva*

-És akkor most megyünk Párizsba és aztán New York-ba?-kérdeztem a mellettem ülő lánytól aki Dan volt.

-Ahha!

Sosem szerettem igazán a repülőgépeket, mivel amikor felszállunk, fáj a fülem, és amikor leszállunk akkor is…

Míg a felhőket bámultam Lou-n és Emy-n gondolkodtam és rájöttem, hogy már hiányoznak nekem.

Azt nem tudom, hogy hogy fogom kibírni nélkülük de, remélem, jól fogom érezni magam a csajokkal és persze a fiúkkal.

10 lány van és 10 fiú, ami azt jelenti, hogy mindenkinek van egy párja.

Az én új párom Bruce lett, aki nagyon idióta. Most is egy banánt próbál betömködni az orrába…fúúj.

Amint leszállt a gép Párizsba mindenki vette a cuccát és leszálltunk a gépről majd a szállodába vettük az utat.

A szállásunk nagyon jól nézett ki.egyszerűen csodálatos volt minden.

Daniellel közös szobát kértünk, amit meg is kaptunk szóval nevetgélve pakoltunk ki az ideiglenes hálónkban.

Nem volt túl csicsás a szoba. Volt egy háló ahonnan nyílt egy fürdő meg egy kis konyha rész. Ennyi volt az egész, de mi imádtuk.

-Meddig is leszünk itt? - kérdeztem.

-Azt hiszem, hogy 1 hetet. Aztán megyünk New York-ba 1 hetet aztán Washington-ba és végül New Orleans-ba és utána megyünk haza.

-Szuppeer!

És ekkor meghallottam a telefonom csipogó hangját.

Megnéztem és azt jelezte, hogy twitteren megjelöltek egy képen.

Megnyitottam és a kislányom mosolygós arca nézett vissza rám. A kép alatt volt egy kis szöveg is amit Lou írt.

Olívia_Kovacs A srácokkal és Emy-vel megkívántuk a Nando’s kaját így most oda kocsikázunk: 33 Lou xx

Favorit-oztam majd mosolyogva vissza raktam a telefont a helyére.

-Nah lányok ma szabadnapot kaptok elmehettek várost nézni, de holnap már próbák vannak! - adta ki a parancsot a tánctanárunk.

-Oké! - mondtuk kórusba.

-Nah akkor hová mennyünk? - kérdeztem Denit.

-Úúúú Eiffel torony! - csillant fel a szeme majd kézen ragadott és kirángatott a szállodából.

Így elindultunk Párizs utcáin az Eiffel toronyhoz. Igaz hogy Lou –val már voltam itt, de így mégis csak más.

Meglátogattuk az Eiffel tornyot meg még sok nevezetességet majd este 8-ra visszakászálódtunk a hotelbe.

-Nem tudod, itt van –e valami jó szórakozóhely? - kérdezte Danielle.

-Nem tudom! De nézd meg neten!

-Oké!

-Öööm várj, van itt nem messze a Le Queen. azt mondják a Párizsi diszkók királynője.

-Akkor oda elmegyünk? Létszii! - mondtam boci szemekkel.

-Hát rajtam nem múlik! Megkérdezzük a többieket is?

-Persze! - vigyorogtam.

Átmentem a többi szobába a csajokat megkérdezni.

De azt mondták, hogy most nincs kedvük, mert holnap fáradtak lesznek szóval ők nem jöttek.

Átmentem a srácokhoz is… onnan pedig Tom és Dan táncpartnere Alex jött.

Azt mondták, hogy olyan 1 óra mire elkészülnek így én is visszamentem Dan-hez aki a bőröndjébe turkált.

-Mit veszel fel? - kérdeztem.

-Szerintem ezt! Mutatta fel a narancssárga ruháját.

-Én meg szerintem a kék ruhámat.

-Úhh az olyan szép!

-Szerintem is!

Felöltöztünk majd sminkeltünk én begöndörítettem a hajam és már készen is voltunk.

A srácok pont ekkor estek be az ajtón.

-Indulhatunk? - kérdezte Tom.

-És ha még öltöztünk volna? - háborodtam fel.

-Akkor látunk téged meztelenül! - kacsintott.

-Soha! - nevettem.

-Nah várjatok, még én felhívom Liam-et! - mondta Den.

-Akkor az még egy fél óra! - forgatta meg a szemét Alex.

-Nem annyi lesz! - nevetett.

-Akkor én is gyorsan Lou-t!

Felkaptam a telefonom és tárcsáztam Louist.

5.-dik csörgés után felvette.

-Sziia! Bocsi csak Emy-t fürdettem és nem hallottam! - szólt bele.

-Szia szivem. Nem baj!

-Szia, szívem! - nyávogott szem forgatva Tom, aminek következtében egy párnával jutalmaztam meg.

-Ez mi volt? - kérdezte Lou.

-Csak ledobtam egy nemkívánatos személyt.

-Jah értem! Mit csináltatok ma?

-Hát várost néztünk most pedig megyünk bulizni.

-Kivel?

-Hát Dan-el meg 2 sráccal, akik táncolnak. Tudod Tom meg Alex.

-Nem emlékszem rájuk, de oké! - nevetett.

-És ott mizujs? Emy hogy van? Te hogy bírod?

-Egész jól bírom, a srácokkal együtt meg hát itt vannak a csajok is. Emy pedig jól van. Ma voltunk játszóházba meg fagyizni hupsz ezt nem kellett volna elmondanom meg jah a Nando’s ba de azt tudod.

-Ugye csak egy gombócot vettél neki!?

-Peeerszzeeee! - húzta el az e betűt.

-Nah mindegy… ha beteg lesz, akkor úgyis te fogod gondját viselni most.

-Igen! Szóval holnap nem megyünk! - nevetett.

-De apppaaaaa! - hallottam meg Emy hangját.

-Jajj. Úgy is rá fog venni a boci szemeivel.

-Tuti! - sóhajtott mire én felnevettem.

-Nah de lassan megyünk, szóval leteszem! Sziia szeretlek és puszilom Emily-t.

-Jó szórakozást Szeretlek és átadom!

-Te meg mit utánzol? - vágtam Tom-hoz még egy párnát miután bontottam a vonalat.

-Olyan nyálas vagy!

-Te is az lennél, ha végre találnál valakit magadnak!

-De nem kell! - nevetett és visszadobta a párnát.

-Hééj váza marad! - lépett elő Dan a fürdőből.

-Meg volt a bájcsevegés a te kis szerelmeddel is? - mondta kényes hangon Alex.

-Meg! - nevetett.

-Nah akkor induljunk! - mondtam.

Így hát kezdetét vette a Párizsi éjszaka…