/35.fejezet/ Lou családja

 Bocsesz most egy kicsit rövid rész lett!! :)


/Olly szemszöge/:

Gyorsan eltelt az idő és már 3 óra volt.
Lou bejött a szobámba és kivitte a táskám a kocsiba én pedig lehúztam a telóm a töltőről zsebre vágtam és már indultam is ki a kocsihoz.
Az ajtóba még mindenkinek adtam egy puszit és azután a kocsi felé indultam, Lou már bent ült.
Beszálltam és bezártam az ajtót.
-Mi a baj?-szólaltam meg.
-Semmi.
-Akkor?
-Semmi.
-Figyelj Lou ha azthiszed nem fognak kedvelni a szüleid akkor visszafordulhatunk.
-Jajj de nagyon is kedvelni fognak mert nagyon kedves lány vagy!-mosolygott.
-Igen? Csak kedves.-mormogtam az orrom alatt.
Mire ő elmosolyodott.
-Meg szép,csinos ,okos.....-kezdte el sorolni.
-Haha! Nem kell hízelegni ezt elcseszted!-nevettem.
-Amúgy meg az út elején mi volt a bajod?-kérdeztem.
-Semmi.
-Oké akkor mi lesz holnap éjszaka? Semmi!-nevettem.
Mire nagy szemekkel nézett rám.
-Ne engem nézz hanem az utat!
Mire az út felé fordult mint hogyha most vette volna észre hogy épp a volán mögött ül.
Megláttam a Donchaster feliratot és a gyomromba ezer kis lepke kezdett el repkedni, nagyon izgultam mit fognak szólni hozzám a szülei.
Mire ő megfogta a kezem.
-Nyugi szeretni fognak!-mosolygott rám.
Megálltunk egy takaros kis családi ház előtt és kiszálltunk a kocsiból, a szülei kijöttek az ajtón és először Lou-hoz mentek oda és agyon ölelgették, aztán pedig az anyukája lépett oda hozzám, köszöntem neki és megölelt.
-Jay.-mutatkozott be.
-Engem pedig Olly-nak hívnak!-mosolyogtam.
-Tudom! Louis már nagyon sokat mesélt rólad!-mosolygott kedvesen.
Aztán az apukája is oda lépett hozzám és ő is megölelt, úgy látszik ebbe a családba ez a szokás.
-Mark!-nyújtott kezet.
-Olly!-mosolyogtam kedvesen.
Aztán két kis szőke hajú lány futott elő és Louis nyakába ugrottak aztán oda jöttek hozzám.
-Phobe.-nyújtott kezet a kislány.
-Daisy.-nyújtott kezet a másik.
-Örülök hogy megismerhettelek titeket Phobe és Daisy!-mosolyogtam.
Amint beléptünk a házba egy szőke hajú lány ölelte meg Lou-t és mutatkozott be.
-Lottie vagyok!-nyújtotta a kezét.
-Én pedig Olly!-nyújtottam én is a kezem.
-Anyaa hol van Fizzy?-mondta Lou az anyukájának.
-Ömm a barátnőjénél de vacsorára itt lessz.
-Oké addig lepakolunk a szobámba.
Felmentünk a lépcsőn és bementünk feltehetően a Louis szobájába ahol a fal kék volt igazi fiús szoba.
-Itt miért nem répás az ágyneműd?-kérdeztem értetlenül.
-Mert csak otthon vagyis a fiúknál olyan az ágyneműm itt nem voltam még olyan répa mániás.-feküdt le az ágyra.
Megláttam az egyik polcon egy kis fotóalbumot és levettem.
-Szabad?-kérdeztem.
-Persze!-mosolygott.
Belenéztem, hát elég vicces képei voltak, volt olyan is ahol Lottie-val volt és volt ahol egy kis cuki piros rövidnaciba tornázott.
-Olyan cuki voltál!-mosolyogtam.
-Csak voltam?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem! Most is az vagy!-ültem le mellé.
Ő magára húzott és megcsókolt. Aztán egy vékonyka kis hangot hallottunk és nyílt az ajtó.
-Kész a vacsi de ti mit csinájtatok? Úgy tudtam hogy ilyet csak a házasoknak szabadj.-nézett ránk kerek szemekkel.
-Nah szóval hugi előszöris mért nem kopogtál?-vonta kérdőre a kislányt.
-Mejt!-tette karba a kezét durcásan.
-Akár csak a bátyja!-nevettem.
-Másodszor pedig ha nem mondod el anyának hogy itt most mi mit csináltunk akkor én se árullak be hogy nem kopogtál!-alkudozott.
-Oké!-szaladt le a lépcsőn.
-Hmm igazán jól bánsz a gyerekekkel!-nevettem.
-4 húg mellett megtanultam, de most mennyünk le enni.
Amikor leértünk egy barna hajú lány futott Lou-hoz és megölelte,aztán odasétált hozzám.
-Felicitie de csak hívj Fizzy-nek!-nyújtotta a kezét.
-Olly vagyok!-nyújtottam a kezem.
Miután már mindenkit megismertem leültünk az asztalhoz enni.
-És mesélj egy kicsit magadról!-mondta Lou anyukája.
-Hát hol is kezdjem...............................
Miután megtartottam a mese délutánt egy csomót röhögtünk aztán Lou-val felmentünk az emeletre és a szobája felé vettük az irányt.
Ő megágyazott nekem is és magának is és aztán elmentem zuhanyozni.
Miután kész lettem felkaptam magamra a pizsimet (répás ^^) és befeküdtem Lou mellé.
-Na mondd min töröd a kis agyadat?-fordultam felé.
-Azon hogy áááá mind1.
-Mongyad már látom hogy egész nap nyomja valami a kis szivedet!-mosolyogtam és elkezdtem kis nyolcasokat írni a mellkasán.
 -Szóval akkor elmondom.-és felült.
-A menedzserünk úgy döntött hogy amerikába kell leforgatnunk a videoklippünket és kimegyünk 2 hétre.
Én kerekszemekkel néztem rá.
-Nagy baj?-kérdezte.
-Dehogyis! Hát ez volt a baj?
-Igen!-hajtotta le a fejét.
-De miért?
-Mert amikor legutóbb is elmentem majdnem elveszítettem az életem értelmét.
-Háát ha nem smárolsz le más csajokat akkor nem fogod, tudom az a rossz csúnya lány volt a hibás erőszakkal kényszerített mi? Vagy netán még meg is fenyegetett hogy megver?-röhögtem.
-Nem vicces!-tette durcásan karba a kezét.
-Kop-kop!-hallatszott két kis vékony hangocska.
-Gyertek!-kiabált ki Lou.
-Louis nem tudunk aludni!!!!-mondták egyszerre.
-Na gyertek ide!-veregettem meg az én és Lou közötti helyet.
Mind a két kis csöppség oda telepedett le.
Lou felé fordultam és úgy nyomott el az álom.