118.rész

Sziasztok, meghoztam a részt, ahogy ígértem :D Nem volt túl sok időm pénteken, de ma végre jutott egy kicsi a blogra :)) Szóóval Bocsi ha „kicsit” rövidke és semmit mondó lett, de nem vagyok formában xdd Nem húzom az időtöket (ha egyáltalán ezt el szoktátok olvasni ;)) szóval jó olvasást! xx  

Amikor felkeltem Lou még mellettem békésen aludt.

Automatikusan a hasamra tettem a kezem és kattogni kezdett az agyam.

Addig nem mondom el neki, amíg 12 hetes nem leszek, mert addig nagy az esély a vetélésre…amíg Emy-vel voltam terhes ezeknek utána olvastam…

Sóhajtva kiszenvedtem magam az ágyból majd a fürdőbe indultam magam rendbe hozni.

Elvégeztem a reggeli teendőim majd felöltöztem és sminkeltem.

Kimentem Lou-hoz aki még mindig húzta a lóbőrt így nem keltettem fel inkább átmentem Em-hez.

Ő már fent volt és épp próbált kimászni az ágyából.

Segítettem neki majd felvettem az ölembe és leindultam vele valamit enni.

A tv előtt magában megette a bébi papit..igen már tud magában enni..igaz hogy még a plafon is kajás lesz, de fő a szándék.

Mosolyogva leültem mellé és bekapcsoltam a tv-t.

Épp Spongya bobot néztünk, amikor Louis álmos fejjel csatlakozott hozzánk még nem öltözött fel csak egy boxerben volt én pedig nem tudtam levenni róla a szemem.

- Látom még nem öltöztél fel. - mondtam és megpróbáltam újra a tv-re nézni.

- Nem..Mert? Zavar? - kérdezte valószínűleg egy huncut vigyorral..elég jól ismerem, hogy ránézés nélkül is tudjam.

- Nem zavar. Sőt… - mosolyogtam.

Elképesztő hogy még ennyi idő után is mit tud belőlem kiváltani..bár nem csodálkozom..minden lány őt akarja, mert egy félisten.

- Majd ha Em ovis lesz sok időnk lesz egymásra. - mondta vigyorogva mire nekem egyből lefagyott a mosoly az arcomról. A baba mellett nem hiszem, hogy egymással tudnánk foglalkozni.

- Mi az? Valami rosszat mondtam? - kérdezte.

Ellenállhatatlan kényszert éreztem arra, hogy elmondjam neki, de féltem, hogy nem örülne ennek túlságosan így tartottam a szám és csak megráztam a fejem. Remélem Adria is ezt teszi.

*2 hónappal később*

Október van, és már hullnak a fáról a levelek. Az ég szürke és benne van a levegőben az a tipikus „mindjárt karácsony” illat. Mondjuk az még túlzás, de már csak 2 hónap és tényleg itt lesz.

Louis irtó sokat dolgozik, aminek örülök is meg nem is. Ő nagyon boldog hisz melyik férfi ne lenne boldog, ha több millió lány epekedne érte. Én viszont már nem vagyok ilyen lelkes. Persze tudom, hogy sosem csalna, meg és hogy bízhatok benne, de azért mégis ott bujkál az a bizonyos zöld szemű szörny.. a féltékenység.

Emy most fogja betölteni a 3-at novemberben így csak jövő szeptemberbe íratjuk be az oviba, de annyira nem is baj.

Már vele is tudok csajos programokat kitalálni. Annyira csinos kislány. Próbálom mindig divatosan öltöztetni, amit ő imád.

Nagyon úgy néz ki, hogy tényleg lesz egy új családtagunk. Mondjuk, még persze csak én tudom meg Adria és mérhetetlenül örülök neki. Remélem Lou is fog, ha elmondom. Most vagyok 3 hónapos. Voltam nőgyógyásznál és biztosított róla hogy állapotos vagyok, de még ultrahangon nem nézhettem meg, mert azt mondták, hogy még nagyon pici és hogy én nem látnám a kis képernyőn, hogy hol van, de ők biztosak benne szóval nyugodt vagyok. És nagyon is érzem, hogy terhes vagyok.  Louis nagyon gyanakodik hisz gyakran hisztis akaratos és nagyon kívánós vagyok..jah és szinte mindenen elsírom magam…még néha én is meglepődök, hogy miket tudok produkálni.

1 hét és belépek a negyedik hónapba. Az orvos azt mondta, hogy már negyedikben, vagyis a 17.hétben grimaszolni tud meg ásítani meg szopizni az ujját és érezhetek mozgolódást is…hát eddig még semmi mozgást nem éreztem és ez kezd aggasztani.

Már picit azért látszik, hogy nő a hasam, de még annyira nem nagy...nem is értem, hogy Louis hogy nem vette eddig észre..eddig lapos hasam volt, vagyis most nagy a változás..na, mindegy.

Emy lebetegedett hót takony és köhög is. Eddig láza nem volt hál istennek, de ami késik, nem múlik. Én csak remélni merem, hogy az apja nem kapja el..és én sem.

Éppen teát főztem Emy-nek amikor ugyanis Lottie lökte be az ajtót mérgesen majd egyenesen hozzám rohant a konyhába.

- Te hogy képzeled, hogy nem mondod el hogy terhes vagy? - förmedt rám kiabálva.

- Én csak..

- Olly! A legjobb barátnőm vagy és nem mondod el hogy terhes vagy! Most megvernélek, ha nem lennél az..

- Öömm akkor nem kellene miért haragudnod…

- Részletkérdés! - huppant fel idegesen a bárpultra.

- Én el akartam mondani..de úgy nem éreztem igazságosnak, hogy még Louis sem tudja és..

- Nem tudja Louis? - kiabálta el magát még egyszer.

- Ha nem akarod, hogy megpofozzalak, akkor csöndbe maradsz..Lou bármikor betoppanhat és egy szót se neki!

- Jó..olyan agresszív vagy. - tette keresztbe a karját.

- Miért? Te nem? Úgy jöttél be, hogy megversz. - nevettem el magam.

- Jó nah.. - nyújtotta ki a nyelvét.

- Nah szóval..ha már itt vagy. Mit akarsz tudni?

- Hanyadik hétben vagy?

A számba haraptam majd lesütöttem a szemem.

- 17.-hét. - mondtam és becsukott szemmel vártam, hogy elkezdjen ordibálni.

- Micsoda? Te három hónapos terhes vagy és nekem egy szót sem szóltál?? – ordított.

- Ne ordíts már! És jövő héten lépek be a negyedikbe…de..várjunk csak! Te kitől tudod? - tettem csípőre a kezem.

- Megígértem, hogy nem köpöm be, de megitta reggel a kakaómat szóval..Adria.

Felnevettem majd én is felültem mellé.

- Tudtam, hogy nem bírja sokáig tartani a száját..

- De ő miért tudja és én miért nem?

- Mert pont akkor volt itt, amikor nekem leesett, hogy terhes vagyok..

Ekkor Louis jött be az ajtón és odasétált hozzánk.

- Mit csináltok? - kérdezte és adott egy csókot.

- Csak..ülünk. - mondta zavartan Lottie.

- Gyerek? - kérdezte Lou mire a lépcső felé nézem.

- Megyek, megnézem. - mondta és otthagyott minket.

- Mikor és hogyan mondod el neki? - kérdezte.

- Nem tudom, és azt sem tudom…

- Miért nem mondtad mér el?

- Mert nem akar több gyereket egyenlőre..

Elhúzta a száját majd láttam, hogy felcsillan a szeme.

- Figyu! Mondd el..nézd Louis, hogy szereti Emily-t meg gondoskodik róla..és Zayn szokott vele beszélni, mint apa az apával és Lou szokott Em-ről áradozni..szóval nagy baj nem lehet.

- Hát jó.. - mosolyodtam el.  – Akkor eljössz velem valamit venni? - kérdeztem.

- El. - vigyorgott.

- Louis elmentünk majd jövünk Em-nek a gyógyszere és a teája az asztalon. - kiabáltam torkom szakadtából fel az emeletre.

Hallottam egy "jó"-t leakasztottam Lou kocsijának kulcsát az akasztóról és elindultunk egy baba boltba, amit régen ismerek.

- És mit veszünk? - kérdezte Lottie.

- Pici cipőt..tudod, ilyet árulnak már direkt ajiba és tök jó lenne, ha úgy közölném vele.. - töprengtem az utat figyelve.

- Úúú az tök jó! - újongott.

Bementünk a boltba majd kiválasztottunk egy semleges babacipőt, mert még a nemét nem tudom kifizettük majd kitettem Lottie-t az 1D-háznál én pedig haza mentem.

Mivel ősz van kezdett egy kicsit sötétedni.

Amikor hazamentem Lou a kanapén ült és Emy-vel valami mesét néztek. Már a kandallóba be volt gyújtva és gyönyörű volt, ahogy pattogott benne a tűz..olyan hangulatos.

Emy félálomba volt, úgyhogy felvittem lefektetni, aludni aztán visszamentem a nappaliba.

Izgatottan leültem Lou mellé és lassan kifújtam a levegőmet.

- Lou.. - szólaltam meg.

- Igen kicsim? - kérdezte és az ölébe húzott.

Nyomtam egy puszit a szájára majd a táskámra néztem ahol a babacipő volt.

- Komolyan gondoltad azt a „ráérünk a második gyerekre” témát? - fürkésztem az arcát.

Sóhajtott majd leültetett maga mellé.

- Én csak félek, hogy nem tudnék veletek foglalkozni eléggé. - sütötte le a szemét.  – De azért örülnék egy kisfiúnak. - csillant fel a szeme.

- Mert? Gyerekcsináló programhoz van kedved? - kérdezte nevetve és szájon puszilt.

Kicsit elhúzódtam majd a táskámból kihalásztam a babacipőt és elrejtettem a hátam mögött.

- Mit rejtegetsz a hátad mögött? - kérdezte és próbálta meglesni.

Elővettem majd beletettem a két ujjam és elkezdtem a térdétől lépdeltetni a combján.

Elkerekedett szemekkel nézett rám mire én a számba haraptam.

- Louis mondd, hogy leesett, hogy mit akarok közölni. - kérdeztem pár másodperc múlva mosolyogva.

Elnevette magát majd felkapott és megpörgetett majd megcsókolt.

- De ezt..hogy? - kérdezte.

- Ne mondd, hogy nem tudod, hogy csinálnak egy gyereket. - mondtam unottan mire felnevetetett.

- De tudom. - mondta és a hasamra nézett.

Picit feljebb húztam a bő pólót így rálátott a hasamra.

- Jéé már lehet kicsit látni! - mondta majd leguggolt és simogatni kezdte.

- Mióta? - nézett újra rám.

- Jövő héten lépünk be a negyedik hónapba.

- Hogy mi??

- Ne haragudj, hogy nem mondtam el, de nem tudtam, hogy fogsz reagálni..hisz azt is mondtad, hogy nem kell még egy gyerek és totál kétségbe voltam esve. - magyarázkodtam.

- Jajj te! - nevetett majd a tarkómnál fogva közelebb húzott és megcsókolt.

- Éhes vagyok. - jelentettem ki mire Lou elröhögte magát.

- Ne nevess ki. - mondtam durcásan és karba tettem a kezem.

Kivette a zsebéből a telefont majd pár másodperc múlva beleszólt.

- Édes drága szívem Hazza! Nem jönnétek át Adria-val bébi csőszködi?

Én közbe kalimpálóztam hogy hangosítsa ki és meg is tette.

- Hát.oké egy 10 perc! - mondta Hazz.

- De hát 5 perc még ideértek..

- De épp mással voltunk elfoglalva és kell öt perc egy gyors menethez. - mondta Harry mire egy nagy csattanás hangzott majd Adria hangja.

Hazza röhögve szólt bele a telefonba hogy 5 perc és itt vannak.

Miután letettük elröhögtük magunkat.

- Miért hívtad át őket? - kérdeztem.

- Mert elmegyünk egy étterembe.

- Úúúú! Készülj, hogy kieszünk a vagyonodból. - tettem a hasamra a kezem.

Felnevetett majd megpuszilt.

5 perc múlva beállítottak Hazzáék úgyhogy mi menni készültünk.

- Elmondtad neki? - kérdezte suttogva Adria.

- El. - mosolyogtam.

- Látom jól fogadta!

- Igen! De…te nem tudtad tartani a szád! - nevettem el.

- Bocsi de naah!

Elmosolyodtam majd megráztam a fejem.

Odamentem Lou-hoz aki Hazz-al sztorizgatott..alig tudtam elrángatni onnan, de végül sikerült.

Elmentünk egy hangulatos kis étterembe ahol nem voltak már olyan sokan. Ott meg vacsiztunk majd kézen fogva sétálgatni kezdtünk a városban.

- Még mindig nem hiszem el. - mondta Lou.

- Én se nagyon…mondjuk, ha majd elkezdi, a könyökével bökdösni a vesém lehet, hogy jobban el fogom hinni.. - mondtam mire Lou felnevetett.

Csendben sétáltunk egymás mellett majd megláttam a London Eye-t kivilágítva.

- Louis..elmegyünk arra a helyre ahol először megcsókoltál? - kérdeztem boci szemekkel rá nézve.

Értetlenül nézett majd úgy csinált mintha elgondolkozna.

- Louis Tomlinson! - szóltam rá mire elröhögte magát.

- Csak szívatlak! Persze hogy tudom, hogy hol van. - mondta majd homlokon puszilt.

Elmentünk a London Eye-hoz majd beléptünk egy kabinba ahol csak mi voltunk ketten.

A korláthoz léptem majd kinéztem az ablakon..gyönyörű volt a város..mindenhol épületek voltak kivilágítva.

Lou hátulról átkarolt majd állát a vállamra tette kezét pedig a hasamra kulcsolta.

Nem beszéltünk csak élveztük a kilátást és néha loptunk egy-egy csókot a másiktól.

Mikor leértünk kiszálltunk az óriáskerékből és sétálva hazaindultunk. Én már nagyon fáradt voltam ahogyan Lou is.

Mikor hazaértünk Adria aludt Harry vállán Harry pedig ráhajtotta a fejét Adria fejére és úgy nézte a tv-t.

Mondtuk nekik, hogy most már hazamehetnek aludni majd mi is elmentünk fürdeni és bebújtunk az ágyba.

 Odabújtam Lou-hoz és két perc se kellett mind a ketten aludtunk.