115.rész

Sziasztok! Végre ez a rész is elkészült…bocsi hogy így belesűrítettem az esküvőt, de már nem akartam ezt tovább húzni..azért remélem, hogy tetszeni fog nektek :DD Jó olvasást! xx <3 Ui.: 14 komi és jön a következő rész! xx  Jah és köszönöm a megható komikat annyira aranyosak vagytok :”)) <3

Fáradtam léptem be az ajtón majd a cuccomat ledobva dőltem le a kanapéra.

A falat kezdtem el bámulni és úgy éreztem, hogy bármelyik percben lecsukódhat a szemem.

Egész héten az esküvői dolgokkal voltam elfoglalva.

Ma épp Donchasterben voltam, mert a lányok és Jay megvették a ruhát és azokat néztem meg.

- Anyaaaa! - szaladt ide Em majd az ölembe ugrott.

- Szia, prücsök! Apád hol van?

- Fent!

-  Nem jön le?

- De! - nézett a lépcső fölé.

A hátam mögé néztem és Lou-t pillantottam meg ott.

- A lányok mindjárt itt lesznek, én pedig rohanok, mert Tom behívott minket egy megbeszélésre.

- Oké. - mondtam, de már itt sem volt.

A lányok száguldoztak be az ajtón majd Emy-t kezdték el felöltöztetni.

- Megyünk Em-nek ruhát venni addig te a meghívókat készítsd el! - szólt rám Lott.

- Okés.

Feladták Emy-re a pulcsit, ami azért kell, mert London megint hozza a formáját és nagyon hűvös van.

Amikor elmentek én rögtön leültem megírni a meghívókat..mind a 200 darabot.

Lou-val épp tegnap előtt írtuk össze, hogy kiket hívunk meg.

Másfél óra alatt kész lettem majd felkaptam a pulcsim levettem az akasztóról a kocsi kulcsomat majd kiálltam az autóval és elmentem kiosztogatni a meghívókat.

Ez mind 2 órát vett igénybe.

6-ra hazaértem és észrevettem, hogy a ház nyitva van.

Bementem és Lottie-t találtam otthon Emy-vel.

- Hát ti? - kérdeztem meglepve.

- Elkértem Louis-tól a kulcsot.

- Áh, értem!

- Meghívók hogy állnak? - kérdezte.

- Megírva és kiosztva! - mondtam büszkén.

- Olly nem gondolod, hogy túlhajszolod magad?

- Nem!

- Pedig de! Pihenj egy kicsit..alig foglalkozol a lányoddal.

- De.. - kezdtem bele, de félbeszakított.

- És Lou-val mikor álltál szóba utoljára??

- Hát.. - hajtottam le a fejem.

- Nah én hazamegyek Zayn-hez te pedig pihenj!

- Okés! - mosolyodtam el.

- Anyaa játszunk!

- Okés prücsök! - mondtam és felvittem a szobájába majd barbiztunk meg csiki párbajoztunk.

Nagyot sóhajtva hátradőltem a szőnyegen.

Nagyon szégyellem magam..Lou-val valóban nagyon keveset foglalkoztam és úgy aludtunk esténként hogy háttal voltunk egymásnak és sokat veszekedtünk jelentéktelen dolgokon… Elhidegültünk egymástól emiatt a hülye esküvő miatt.

- Anya éhes vagyok! - ugrott a hasamra Em.

- Oké akkor keresünk valami kajeszt kicsim. - mosolyodtam el majd levittem a konyhába.

Még volt bébi étel a hűtőbe ezért megmelegítettem és megetettem Em-et vele.

- Nem vagy még álmos? - kérdeztem azt remélve, hogy kettesben lehetünk Lou-val.

- Nem! - mondta.

- Jó akkor mit szeretnél csinálni?

- Tv! - kiáltott.

Leültettem a kanapéra majd bekapcsoltam a tv-t és a mese csatornára kapcsoltam.

Észrevettem egy dobozt az asztalon.

Kinyitottam és Emy gyönyörű koszorúslány ruhája volt benne.  Elmosolyodtam majd visszatettem a dobozba és felvittem a szobánkba.

Emily ruhája.

Aztán amíg Em nézte a tv-t én összedobtam egy kis vacsit.

1 óra múlva kész is lettem. Megterítettem majd bementem a nappaliba és észrevettem, hogy Emily alszik.

Elmosolyodtam majd óvatosan az ölembe vettem és felvittem a szobájába aludni.

Vissza mentem a nappaliba és vártam Lou-t.

Még 1 óra elteltével sem jött ezért szomorúan megvacsoráztam magamban majd felmentem a szobámba zuhanyoztam majd pizsibe bújtam és bedőltem az ágyba.

Elővettem a laptopom majd netezni kezdtem…

30 perc múlva Lou állított be majd felém biccentett és bement a fürdőbe.

Lehajtottam a fejem..ez mind az én hibám.

Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam az ágyról majd bementem a fürdőbe épp félmeztelen volt.

Az ajkamba haraptam. Nagyon tetszett a látvány.

Kérdőn rám nézett a tengerkék szemeivel én pedig lehajtottam a fejem.

- Louis tudom, hogy mostanában sokat voltam feszült és nem foglalkoztam veled de…szeretlek, és nem akarlak az én hülyeségem miatt elveszíteni.

Közelebb lépett én pedig a nyakába ugrottam.

- Nem fogsz elveszíteni. Tudom, hogy nagyon rástresszeztél a dolgokra..

- Akkor nem haragszol? - néztem fel rá.

- Nem! - nevetett majd az állam alá nyúlt és gyengéden megcsókolt.

- Oké most már zuhizhatsz! - kuncogtam és kifelé indultam.

- Te már zuhanyoztál?

- Igen.

- Akkor még egyszer fogsz! - nevetett majd berántott a zuhany kabinba és megengedte a vizet.

Éreztem hogy a ruha egyre jobban kezd tapadni a testemre és a hajam is elázott.

A szemébe néztem majd a tarkójánál fogva közelebb húztam és megcsókoltam.

Vadul csókolóztunk a hajába túrtam mire ő hozzányomta felhevült testem a hideg csempéhez, de most valahogy a csempe hőmérséklete zavart a legkevésbé.

Lehúzta rólam a szétázott pizsama pólóm én pedig a nadrágájtól szabadítottam meg.

Majd így sorban minden ruha lekerült rólunk csak az alsóneműk nem.

- Louis..  –  kuncogtam fel

- Hm?

- Ez nem lesz kényelmes.

- Szerintem sem! - mondta majd felkapott és kimentünk a szobába.

Letett az ágyra majd a maradék ruhaanyagtól is megszabadított és megtörtént. Olyan jó volt végre megint ilyen közel tudni magamhoz.

                                                                           *******

Nagyon jó kedvűen ébredtem fel. Oldalra néztem és az aranyosan szuszogó Lou-t pillantottam meg.

Közelebb bújtam hozzá majd egy puszit nyomtam az arcára.

-          Jó reggel. - suttogtam a fülébe vigyorogva.

-          Neked is szívem. - nyitotta ki a szemét majd ásított egy nagyot.

-          Hogy aludtál?

-          Ilyen lány mellett? Tökéletesen!

-          Szeretlek! - támaszkodtam meg felette mire ő magára rántott.

-          Én is. - suttogta a számba és megcsókolt.

-          Mi a mai terv? - kérdeztem tőle.

-          Szigorúan pihenés!

-          De!

-          Nincs de! - vágott a szavamba.

Unottan ledőltem mellé majd látványosan duzzogni kezdtem.

- Olly már megbeszéltük, hogy túlhajtod magad!

- De ma  1.-je van és úristen!

- Már minden megvan…udvart ma kezdjük feldíszíteni..a lányok és mi a fiúkkal te pedig max. dirigálhatsz.

- Nem úgy volt, hogy külön cég fogja feldíszíteni?

- De..csak Lottie-ék visszamondták, mert ők akarják feldíszíteni. De te nem fogsz díszíteni..pihenned kell.

- Oké-oké szigorúan csak állni fogok és parancsolgatni.

- Vagy ülhetnél is..

- Louis nincs semmi bajom!

- Jólvanna csak nem akarom, hogy éjjel nappal ezen görcsölj.

1 óra további fetrengés után felöltöztünk majd Emy-t is felöltöztettük és átjöttek a lányok meg velük a fiúk is.

Egész nap díszítettünk, vagyis én ültem Em-el a babzsákfotelben és parancsolgattam, hogy mi hova mennyen.

Az eredmény csodálatos volt.

A szertartásra mindössze csak 50 embert hívtunk meg és az esti bulira, mint már említettem kereken 200 vendéget. Még jó hogy nagy házunk és udvarunk van.

Késő délutánra végeztünk a díszítéssel ami nagyon szép lett pont amilyet szerettem volna.

A lányok kidőltek olyan fáradtak voltak én pedig mindegyikőjüket végig ölelgettem és a fiúk is kaptak puszit, amiért ennyit segítettek.

- Lányok..és ha elered az eső? - néztem kétségbeesetten.

- Nyugi utána néztem és nem fog. - nyugtatgatott Adria.

- Remélem igazad van. - mondtam.

- Melyik étteremből rendeljünk kaját? - kérdezte Dan.

- Úúú tényleg! Nekem mind 1 csak valami finom legyen..

- Oké akkor tudok egyet és fel is hívom őket.

- Én meg a tortást hívom. - mondta Adria.

Aztán ők hazamentek. A torta meg lett rendelve és a kaják is, úgyhogy már minden készen áll és holnap csak annyi a dolgunk hogy elmenjünk műkörmöshoz meg kozmetikushoz.

Mint kiderült a csajok beírattak engem egy fodrászhoz, aki nagyon jó és több hírességnek is ő csinálta a haját. És a sminkes is le van rendezve úgyhogy már csak azon izgulok hogy minden  tökéletes legyen.

2.-án reggel izgatottan keltem fel.

Felöltöztem és elvégeztem a reggeli dolgaim aztán reggeli után a csajok jöttek is értem. Em-et pedig Lou-ra és a többi fiúra bíztam…

Először elmentünk a műköröshöz ahol mindenkinek nagyon szép körme lett aztán elmentünk a kozmetikushoz ahol mindenféle pakolásokat próbáltunk ki.

Délutánra hazaértünk lefáradva és kimerülten.

A fiúk épp a medencében úszkáltak Emy-vel  együtt.

-Jéé a lányok hazataláltak!-üvöltötte Hazza és csurom vizesen megölelgette Adria-t.

Szegény lány…

- Bekötöttük a hangfalakat! - mutogatott Niall a hatalmas fekete dobozokra.

- Ügyesek vagytok! - vigyorodtam el.

Július 3. (Az esküvő napja)

Délután 3 óra.

A szobámban az utolsó simításokat végeztük magunkon a lányokkal ..1 óra és férjhez megyek nem is akárkihez.

Ha már csak Louis-ra gondoltam öltönyben és hogy ott áll az oltárnál már elolvadtam.

Lottie,Fizzy,Daisy és Phoebe is itt voltak már és együtt készülődtünk.

-          Lányok induljunk már! - nyitott be Jay.

Ő most látott meg először engem.

Beljebb jött és tátott szájjal nézett.

- Gyönyörű vagy! - mondta majd idejött megölelni.

- Örülök, hogy a fiam ilyen gyönyörű és intelligens lányt választott, mint te vagy. - suttogta a fülembe meghatódottan.

- Köszönöm. - mosolyogtam.

- Olly ha lesírod, a sminked én nem tudom, mit csinálok! - pattogott Lau.

- Jól van, na! - nevettem el magam.

- Kislányom! - száguldozott be a szobába az én drága anyukám. Igen ők is itt vannak..ma reggel érkeztek apával együtt a tesóm pedig a barátnőjével már a templomban van szóval ő ide nem jött.

Apa és anya is megcsodált majd könnyes szemmel megölelgettek.

- Anya ne sírjatok nem temetés van! - kuncogtam fel.

Ők csak felnevettek majd kimentek a szobából.

- Ohh már indulunk mi szülők is a koszorúslányokkal veled pedig Lottie megy a limuzinnal jah és szép vagy. - jött oda Mark majd megölelgetett és sietett anyáékhoz.

Vettem egy nagy levegőt majd ránéztem Lottie-ra aki egy bíztató mosollyal megszorította a kezem.

- Indulhatunk? - kérdezte.

- Mennyünk! – mosolyodtam el.

Lementünk majd beszálltunk a limuzinba és a templomig meg sem álltunk.

Azt már előre sejtettem, hogy egy csomó fotós és újságíró lesz jelen, de ennyire még én sem számítottam.

Rengetegen voltak és a testőrök is kevésnek bizonyultak, hogy épségben beérjünk, de szerencsére sikerült.

A templom egy kis eldugott szobájába még az utolsó simításokat megcsináltuk majd egy nagy levegőt vettem és megszólalt az ismerős zene én pedig lassan elkezdtem lépkedni a vörös szőnyegen a pici koszorúslányokkal előttem és apával az oldalamon.

Mosolyogva emelt fővel mentem végig a szőnyegen és először néztem az oltár felé.

A szívem megdobbant a fiút látván, aki öltönyben állt az oltárnál és mosolyogva nézett végig rajtam.

Óvatosan elmosolyodtam és gyorsabbra szerettem volna venni a lépteim, hogy minnél hamarabb a karjaiban lehessek, de nem tehettem.

Így csak messziről csodáltam..oltári helyes volt és az a mosoly..meg azok a szemek..  Jó Olly nem kéne elájulnod a saját esküvődön. - nyugtatgattam magam.

Eljött az az idő is, amikor apa elengedett és megölelt én pedig az utolsó lépteimet intéztem Lou felé mire végre odaértem hozzá és mellé álltam.

Rám mosolygott én pedig könnyes szemmel mosolyogtam vissza.

- Kicsim elképesztően gyönyörű vagy. - súgta oda.

- Te meg állati helyes és sármos vagy. - súgtam vissza mire elvigyorodott.

A pap belekezdett a szokásos mondókájába mi pedig ismételgettük, amit mondott.

Majd szempillantás alatt eljött az a mondat, amitől őrülten kezdett el kalapálni a szívem.

- Kovács Olívia Sára *itt halk kuncogást hallottam ami Harry-től jött* akarod –e az itt jelen lévő Louis William Tomlinson-t férjedül?

Őrült tempóban vert a szívem és Lou szemeit vizslattam végig.

- Igen. - mondtam határozottan.

- Louis William Tomlinson akarod –e az itt jelen lévő Kovács Olívia Sárát feleségedül?

- Igen. - vágta rá gondolkodás nélkül, ami engem megkönnyebbüléssel töltött el.

- Ezennel férj és feleség vagytok. Csókold meg a menyasszonyt. - fordult Lou felé, aki csillogó szemekkel húzott magához majd gyengéden megcsókolt.

- Elég lesz. - hallottam egy halk suttogást és elváltunk egymástól.  A hang irányába néztem és Zayn majd meg szakadt a röhögéstől Lottie pedig könnyes szemekkel nézett minket. Aztán Zayn-hez fordult és nyakon vágta amire Zayn azonnal abbahagyta a röhögést.

Erre én csak nevetve megcsóváltam a fejem majd Lou kezébe kulcsoltam a kezem és kiszaladtunk a templomból a kint állók pedig rizsszemekkel dobáltak minket, ahogyan szokás.

Rögtön beültünk Lou-val a limóba majd hazáig meg sem álltunk.

Ugyanis itt fogjuk fogadni a vendégeket amint azt már említettem.

Fél órán belül itt is voltak én és Lou pedig alig győztük fogadni a gratulációkat.

Az örömszülők könnyes szemmel jöttek ide majd ők is gratuláltak és jól megölelgettek minket.

Lottie sírva a nyakamba borult és valami olyasmit mondott, hogy gratulál meg hogy sok boldogságot.

Ugyanezt csinálta a többi lány is én meg csak mosolyogtam és jól megölelgettem őket.

Mikor vége lett a gratulációnak meglepetésemre Harry hangja hangzott fel egy mikrofonból.

Mindenki felé kapta a figyelmét ő pedig beszélni kezdett. Gratulált nekünk aztán elmesélte, hogy Lou hogyan izgult az esküvő előtt és hogy én mennyire idegbeteg voltam a készülődéstől. Igen..köszi Hazza.

Aztán felhívta a többi fiút és a Little Things-et kezdték el énekelni Lou pedig odajött hozzám és felkért egy táncra.

A vállába fúrtam a fejem és úgy dülöngéltünk az zene ritmusára néha pedig egy rövid csókot váltottunk.

Mikor véget ért a szám Zayn megint beszélni kezdett.

- Louis gyere ide és te is énekelj velünk.. - hívta fel Zayn Lou-t.

- Írtunk egy dalt direkt az esküvőre és most ezt fogjuk elénekelni! - vigyorgott Hazza és elindult egy dal.

Mikor vége lett a dalnak könnyes szemekkel odarohantam a fiúkhoz majd Lou-nak adtam egy csókot  és persze a többi fiút jól megölelgettem.

Mindenki tapsolni meg füttyögni kezdett.

Az este folyamán szerintem a 200 vendégből 180-al biztos táncoltam köztük apával is a tesómmal is és persze a lányokkal is.

Hajnal -ra úgy elfáradtam, hogy az utolsó táncnál alig álltam a lábamon ugyanis akkor Lou-val kellett megint táncolnom megint egy bőgőszerelmes számra szóval a sminkem tuti elkenődött.

A vendégek hajnalban elmentek és Adria-ék is a fiúkkal mi pedig aludni tértünk.

El sem hiszem, hogy Louis felesége vagyok, és hogy túl vagyunk az esküvőn.

Annyira szeretem.

                                                              ~~~~~~~

5-dike van és Louis bejelentette, hogy elvisz nászútra.

4.-én anyáék hazamentek és vitték magukkal Emy-t is egész hétre nyaralni, úgyhogy majd csak 9.-én megyünk érte, de már most hiányzik mindkettőnknek.

Épp a bőröndömön ugráltam és próbáltam belenyomni a cuccokat, ami 5 perc után sikerült is így büszkén álltam fel és ugráltam le a konyhába Lou-hoz.

- Még mindig nem vagy hajlandó elmondani, hogy hova megyünk? - csimpaszkodtam rá hátulról.

- Nem! - nevetett fel.

- Aaahhj Louis. - forgattam meg a szemem.

- Azt akarom, hogy meglepetés legyen!

- Okés! - ültem le a konyha asztalhoz.

- Csináltam reggelit. - mondta majd idehozta a palacsintákat.

- Ohh nyaami! - dörzsöltem össze a kezem majd hozzá is láttam.

6 palacsintát ettem jó sok csoki sziruppal.

- Te aztán éhes voltál! - kuncogott Louis.

- Jól van, na! - durcáztam.

- Jól van, nem kell besértődni.

- Oké! - vigyorogtam.

- Kérsz kávét? - kérdezte majd felállt.

- Igen! - feleltem majd én is felálltam és a nappaliba bekapcsoltam a tv-t, amibe még mindig az esküvőnkről volt szó..ez megy esküvő óta..már igazán leakaszkodhatnának a témáról.

Átkapcsoltam egy zene csatornára és elkezdtem énekelni, vagyis inkább ordítani Ellie Goulding-tól a Bourn-t, ami épp most ment a tv-ben

- Kész a kávé. - próbált túlkiabálni Lou.

Beléptem a konyhába és megcsapott a kávé szag.

- Fúj, de állati büdös! - kezdtem el nyafogni.

- Ez csak kávé szag. Te szereted ezt.

- A hányinger kerülget. - vágtam egy fintort majd közöltem vele, hogy megihatja az én kávémat is.

Furán nézett, de aztán beletörődött és megitta azt is.

Magángéppel mentünk, ami délben indult így 11 kor bezártuk a lakást kirángattuk a bőröndöket a kocsiba és elindultunk a reptér felé.

Sajnos, amikor odaértünk elég sok fotós volt szóval csak testőrökkel tudtunk eljutni a gépig.

2 és fél órát repültünk, amit én alvással töltöttem el és valószínűleg Lou is.

- Olly kelj, fel mindjárt ott vagyunk. - keltegetett Lou én pedig lassan kinyitottam a szemem.

- Nézz ki már látni, hogy hol vagyunk! - vigyorodott el.
Kinéztem és nem hittem a szememnek! A kedvenc városomba hozott! Mégpedig …