/73.rész/ Lottie and Zayn

Olly szemszöge:

Reggel iszonyatosan fájt a hasam meg a fejem meg mindenem.
Felkeltem az ágyból és kimentem a fürdőbe,felöltöztem,fogat mostam és fésülködtem aztán leslattyogtam a földszintre.
Ránéztem az órára még csak 6 óra van.
Még mindig borzasztóan éreztem magam és fáztam is szóval be bugyoláltam magam egy takaróba és leültem a kanapéra tv-zni.
Zörgést hallottam az emelet felől aztán Adria jelent meg.
-Úristen olyan vagy mint egy szellem!-nevettem.
-A megjelenésemre célzol?-dobta hátra a haját.
-Ááá nem!-mosolyogtam.
Lehuppant ő is mellém.
-Adhatsz a takaródból nekem is.-mondta.
-Keress magadnak!-bújtam közelebb a pihe puha plédnek.
-Naaa!-nézett boci szemekkel.
-Jólvan!-mosolyogtam és odaadtam a takaróm felét.
-Miért vagy fent ilyen korán?
-Mert nem tudtam aludni Louisék miatt meg szarul vagyok!-bálaszoltam.
-Louist kinyírhatom ha hazajött?-kérdezte.
-Nem. Majd beszélek vele és reménykedjünk hogy nem dob.-hajtottam le a fejem.
-Jajj nem fog dobnii! Harold fog engem dobni mert elég morcos amiatt hogy  nem vele aludtam!-sandított a lépcső felé,ahol Harry jelent meg.
-Jó reggelt! Jól aludtatok?-kérdezte gúnyosan.
-Harry ne csináld máár! Olly-nak szüksége volt rám!
-Jólvan tudom tudom,de hiányoztál!-mondta és megcsókolta Adriát.
-Ajjajj!-nyőgtem ki és a WC-felé rohantam,és egyenest bele rókáztam a WC-be :/
-Olly hallod? Mi van veled?-jött be Adria.
-Csak ki pakolom a rókacsaládot!-nevettem.
-Nem vagy lázas?-kérdezte aggódva.
-Nemtom lehet. Megyek megmérem.-mondtam és a konyha felé vettem az irányt.
 Gyorsan megkerestem a lázmérőt és megmértem a lázam.
-39.4!-mondtam Adriának.
-Akkor lázad van!-állapíította meg Harry.
-Ha nem mondod Haroldka eskü hülyén döglök meg!-ironizáltam.
-Jólvanna!-nevetett.
-El kéne menni az orvoshoz!-mondta Adria.
-NEM!-háborodtam fel.
-De!
-Neeemm!
-Jólvan akkor itt fogsz megdögleni! Jó lessz?
-Nem fogok megdögleni csak megfáztam!-nevettem.
-De akkor is aggódok!
-Akkor máshol aggódjál!-nevettem.
-Hülye!-durcázott be és leült a kanapéra.
-Nem vagyok hülye csak furcsán normális!-nevettem,mire kinyújtotta a nyelvét.
-Úristen várjatok hív Louis!-mondta Harry.
-Várunk!-mondta Adria flegmán.
-Csőő tesó!-emelte a telefon a füléhez.
-............................
-Igen!
-...................................
-Gyorsan gyertek mert nincs valami jól!
-........................
-Nem tudom!
-...............................................
-Cső!-mondta és letette.
-Nemsoká itthon vannak!
-Hála istennek!-fújtam ki a levegőt.
-Minek kellett elmondani hogy beteg vagyok?-háborodtam fel.
-Mert? Úristen! Ne csinálj már ebből problémát!
-Jólvanna!-mondtam és visszadűltem a fotelbe.
És egy kicsit el is aludtam,ezt a csodálatos tényt abból következtettem ki hoyg amikor kinyitottam a szemem már a szobámba voltam Emy mellettem volt és 10 óra volt.
-Sziiaa kicsiiimm!-öleltem meg.
-Hiányozttááj!
-Apa nem hozott haza?
-Nem! Azt mondta hogy most egy kicsit egyedüj kell jennie és hogy hiányzoj neki és hogy nem szejetne hülyeséget csinájni de muszály!
Ahogy  ezt meghallottam kipattantam az ágyból és Lou szobájába szaladtam amint benyitottam láttam hogy beigazolódott a gyanúm.
Már megint a pengékhez nyúlt.
-Louis most azonnal dobd el azt a szart!
-Nem!
-Mostt!!!!
-Oké!-mondta és leejtette a földre.
Felvettem és eltettem egy biztonságos helyre.
-Miértt???-kezdtem el sírni és leültem mellé.
-Lásd be Olly hogy ez már nem a régi köztünk. Állandóan veszekszünk,kiabálunk,megsértjük a másikat és már nincs olyan sok romantikázás. Nagyon szeretlek és te vagy az életem értelme de szerintem te már nem így érzel.
-Igen? Akkor miért mondtam neked igent? Miért szültem neked gyereket? Miért aggódtam érted? Értetek? Ti vagytok a két legfontosabb dolog az életemben és és szeretlek te butaa! Érted? Mindig is szerettelek és szeretni is foglak!-a végére már elcsuklott a hangom.
-Jajj kicsim ne sírj! Tudod milyen rossz ezt látni?
-Ha te nem hisztiznél nem sírnék,nem sírtam volna végig az éjszakát!-mire ezt elmondta megint rohantam a WC-re rókázni.
-Mi van? Mi az? Jól vagy?-jött be utánam Lou.
-Hát persze,annak ellenére hogy most dobtam ki a taccsot remekül!-ironizáltam.
-Jólvanna.-mondta és megpuszilta az arcom.
-Akkor még sincs eleged belőlem?-kúszott egy halvány mosoly az arcomra.
-Dehogy! Igaz hogy kibírhatatlan vagy...(ekkor gyengén mellkason ütöttem) de azért szeretlek. Sőt!-nevetett.
-Sőt?-húztam fel a szemöldököm.
-Imádlak!-puszilt homlokon.
-Én is!
-És ha hisztizek megint akkor vágj pofán és észhez térek!-nevetett.
-Teljesen nyugodt szívvel megteszem nyugi!-kacsintottam.
-Azt mindjárt gondoltam!-nevetett.

1 Hét múlva:

Lottie szemszöge:

Egész héten rosszul voltam meg hánytam is.
Nah most vagy az van hogy elkaptam Olly-tól a bigyuszt vaagy terhes vagyok.
Most megyünk Zaynnel az orvoshoz hogy kiderítsük hogy mi bajom van.
Leparkoltunk,összekulcsoltuk a kezünket és beléptünk a korházba.
Leültünk a váróba és egy 10 perc múlva szólítottak is.
Zayn nem jöhetett be :/
-Jónapot! Mi a panasza?
-Hát hánytam meg rosszul voltam egész héten.
-Jöjjön megvizsgálom.
..........................................
-Ez csak eg gyomorrontásra utal de mennyenek el hasi ultrahangra itt a beutaló.
-Oké! Köszönöm doktor úr! Viszlát.
Kiléptem és megöleltem Zaynt.
-Nah mi az?
-Aztmondják hogy csak gyomorrontás de mennyek el hasi ultrahangra szóval indulás!-ragadtam meg a kezét és magam után húztam.
-Ott is vártunk olyan negyed órát mire szólítottak.
Ide is egyedül kellett bejönnöm.
-Jónapot! Húzza fel a pólóját és feküdjön fel az asztalra.-utastott az orvos.
Meg is tettem.
Rányomott egy hideg trutyit a hasamra és elkezdte nézni a képernyőt.
Hümmögött egy párat aztán adott egy fehér bigyót amivel letörölhetem a  trutyit XD
-Ömm van egy rossz hírem.-fordul felém.
-Mi?? Löökje máár!
-Hogy magának nem lehet kisbabája. Sajnálom. Volt méhen kívüli terhessége vagy vetélése?
-Volt még 15 éves koromban egy vetélésem.
-Megsérthették a méh falt.
-Úristen.-kaptam a számhoz és előre néztem üveges tekintettel.
-De ne csüggedjen még történhet csoda.
-Kö-köszönöm doktor úr.-dadogtam és kiléptem az ajtón. 
Nem tudom hogy ezt Zaynnek hogy mondjam el. Annyira beleéltem már magam ebbe és most meg kiderül hogy nem lehet kisbabám hiszen ez katasztrófa.
Elkezdtem szédülni és émelyegni,forgott velem a világ.
Zayn-be támaszkodtam meg és úgy mentünk ki a kocsihoz.
Nem tudtam megszólalni egész úton csak előre bámultam.
Zayn pedig aggódott,nem tudta mi a bajom.
-De kicsim mi a baj?-faggatózott,de nem válaszoltam.
Inkább csendbe maradtam.
Amikor hazaértünk egyből felszaladtam a szobámba,ledőltem az ágyra és sírtam.
-Bébi mi a baj?-hallottam Zayn hangját.
Letöröltem a könnyeim és felé fordultam.
-Úristen! Miért sírsz?-ült le mellém.
-Zayn nekünk,nem lehet babánk.
-Jajj kicsim ha nem akarod majd akkor ké.......
-Nem! Úgy értem hogy soha nem lehet gyerekem!
Nézet egy darabig engem aztán elkezdett ordibálni.
-Mi az hogy nem lehet gyereked??? Ezt én nem értem én így nem.....nem tudok veled lenni nekem családra van mostmár szükségem és.....azthiszem.....
 -Te szakítani akarsz velem? De szükségem van rád!-kezdtem el sírni.
-Ne haragudj nekem így ez nem megy!-mondta.
-Nee! Zayn kérlek!-forgott  velem a világ és aztán sötétség.
................................................................................

Olly szemszöge:

Ordibálást hallottunk Lottiék szobája felől így átrohantunk,Zayn pont akkor viharzott el mellettünk.
Be nyitottam a szobába és Lottie feküdt a földön.
Odaszaladttam hozzá és elkezdtem pofozgatni hátha felébred.
Igazam lett,felébredt és felült.
-Zayn!-kezdte el kiabálni.
-Zayn elrohant! Mint vesztetek össze ennyire?
Felültettem az ágyra.
-Olly,nekem nem lehet kisbabám!-kezdett el zokogni.
-Hogy mi? Miért?
-Azért mert amikor terhes voltam még tini koromban,megsértették a méh-em.
-Jajj szegénykém ne sírj! Ezért ordibált veled Zayn?
-Igen! Aztmondta hogy ő így nem tud mellettem lenni! Pedig szükségem van rá!
-Jó majd én kiosztom Zaynt! Oké? Te pihenny!
Megágyazott neki Louis,befeküdt Lott az ágyba és elaludt.
-Hogy lehet valaki ennyire köcsög?-háborodtam fel miután kiértünk a szobából.
-Én nem értem Zaynt! Még egy olyan lányt mint Lottie nem fog találni.-mondta Lou.
-Majd beszélek a fejével!-jelentettem ki.
-De ugye tudod hogy még kell a One Direction-ba szóval lehetőleg ne nyyírd ki!-nevetett.
-Meglátom mit tehetek.
Már 1 óra telt el és Zayn sehol,és már mindenki tudja a házba hogy mi a szitu,Adriát pedig le kell fogni mert le fogja gyilkolni Zaynt xD
-Sziasztok.-slattyogott be az ajtón Zayn.
-Hello.-kezdtem el közeledni felé.
-Teesék itt vagyok verjetek meg felőlem meg is kínozhattok egy oltári nagy barom vagyok tudom!-tárta szét a karját.
-Jajj nem vagy te barom!-öleltem meg.
-De azért ezt megérdemled!-csaptam pofán.
-Még valaki?-kérdezte.
-Én!-ugrott fel Adria,és ő is arcon csapta.
-Tudom megérdemeltem. Szüksége van rám én meg otthagyom összeesve a földön.-hajtotta le a fejét.
-Hát igen köcsög voltál tesó!-mondta Harry.
-Hol van Lott?-kérdezte.
-Te oda most nem mész!-mondtam.
-Miért? Bocsánatot akarok tőle kérni! 
-Nem fog megbocsájtani.-mondta Niall.
-Tudom de én akkor is szeretem és nem érdekel hogy nem lehet gyerekünk.
-Ezt előbb kellet volna mondani!---Dan.
-Jó akkor menny de nagyon halkan!-tuszkoltam az emelet felé.


 Ehhez a részhez ezt a zenét ajánlom ;)

Lottie szemszöge:

Aludtam egy kicsit és mostmár pozitívabban látom ezt az egészet,és nem érdekel Zayn élje a saját világát nyugodtan NÉLKÜLEM.
Kopogást hallottam az ajtón.
-Gyere be.-mondtam rekedten.
- Szia baba.-dugta be a fejét Zayn.
Nem szóltam csak fel ültem.
-Tudom hogy oltári nagy barom voltam s tudom hogy erre nincs mentség de...én szeretlek és soha nem akarlak elveszíteni,nembaj hogy nem lehet gyerekünk,majd örökbe fogadunk és egy kis család leszünk.-mosolygott.
-Soha nem akarlak látni.-néztem a szemébe.
-De....
-Zayn! Hagyjál engem békén! Oké? Neked már semmi közöd hozzám! Ezt akartad nem? Nem akartál egy olyan lánnyal élni akinek soha nem lehet gyereke,plussz mindig emlékeztetnél arra hogy nem vagyok teljes értékű ember szóval tűnj el! És tudom hogy ez nem az én házam szóval hazamegyek engem már nem köt ide SEMMI. Ki fogom törölni Zayn Malik-ot az emlékezetemből,nem is ismerjük egymás.
Oké?
-Nem.....ezt én nem akarom én nélküled semmit sem érek. Érted? Semmit!
-Előbb gondolkozhattál volna,és most menny ki még pakolnom kell!-mutattam az ajtó felé.
-Ne menny el!-lábadt könnybe a szeme.
-Zayn ne nehezítsd meg a dolgom.
-Kérlek....kérlek maradj itt,én nagyon szeretlek.....kérlek!-könyörgött.
Már én is sírtam és ő is de én én ezt nem tudom megbocsájtani neki.
-Zayn kérlek....menny ki.-mondta rekedten.
-Oké de tudd hogy én örökre szeretni foglak és sosem felejtelek el.-mondta és kiballagott.
Amikor kiment lefeküdtem az ágyra és csak zokogtam.
Egy fél óra múlva amikor már több könny nem jött ki a szememből,elkezdtem be pakolni.
3 teljes órát pakolással töltöttem,mindent elpakoltam még azt a nyakláncomat is amit szülinapomra kaptam Zayntől és kettőnk képe volt benne.
3 nagy bőröndöt használtam fel a cuccaimhoz és levittem őket a lépcsőn.
-Tényleg itt hagysz minket?-kérdezte Olly.
-Bocsássatok meg de én nekem most időre van szükségem és ez így nem megy ha itt van ő aki ezekre emlékeztet szóval már le rendeztem a repülőjegyemet.
-Valaki ki vinne a repülőtérre?-kérdeztem.
-Én kiviszlek gyere!-mondta Louis és megfogta a bőröndjeimet.
-Szóval sziasztok nagyon nagyon hiányozni fogtok de majd telefonálok!-mondtam és mindenkit megöleltem.
A lányok sírtak,de legjobban Olly,őt öleltem a legtöbb ideig.
-Nagyon hiányzoni fogsz csajszi.-súgta a fülembe.
-Te is nekem.-mosolyogtam.
-Jajj ne legyen már ilyen kripta hangulat! Nem haltam meg!-nevettem.
Amikor Zaynhez léptem,a zsebemből kivettem a nyakláncot amit tőle kaptam és a kezébe nyomtam.
-Szia Zayn.-mondtam lehajtott fejjel,aztán hátat fordítottam és kimentem Louis után a kocsiba.
Az út csendben telt el.
Amikor megérkeztünk leállította a kocsi motorját.
-Louis. Örülök hogy köztetek minden rendben és soha de soha ne engedd el Olly-t. Oké? Vagy én tépem ki a hajad!-mosolyogtam.
-Okés főnök!-nevetett.
-Vigyázz a srácokra hisz te vagy a legidősebb és Zaynre is figyelj ne hagyd hogy butaságot csináljon!-mondtam.
-Te még mindig szereted. Ugye?
-A szerelem nem múlik el ilyen gyorsan kell egy kis idő,biztos nagyon hiányozni fog de azthiszem túl élem!-mondtam és megöleltem.
-Hiányozni fogsz csajos!-mosolygott.
-Te is nekem! Főleg a hülyeségeid!
Kiszálltunk a kocsiból Lou segített a bőröndjeimet elhozni a becsekkoláshoz,ott mégegyszer megöleltem,becsekkoltam és felszálltam a gépre.
Hiányozni fog London,nagyon de jobb nekem otthon,úgyis olyan régen voltam már és még Zaynt se ismerik anyáék és nem is fogják már megismerni......