/52.fejezet/ Egy rossz nap

Olly szemszöge:

-Hogy micsi? Louis ne idegesíts!-gyűltek könnyek a szememben.
-De sajnos.-mondta.
-És mi az?
-Hát vakbél gyulladás de azt mondták hogy holnap sürgősen mennyek be mert a műtétbe......bele is halhatok,,mert későn vették észre.-mondta.
-És itt Magyarországon?
-Igen mivel sürgős!
-Jajj gyere ide! Nem lesz semmi baj!-mondtam és megöleltem.
-Persze! Te könnyen beszélsz! Nem te fogsz meghalni!-kiabált.
-Louis ne kiabálj már,felköltöd anyáékat.
-Még nem is alszanak!
-Akkor is nyugodj le!-mondtam nyugodt hangon.
-Gyereeekekkk vacsoraa!!!-kiabált anya.
-Megyünk!-szóltam vissza.
-Most pedig nyugodjál le és gyere szépen le velem nem fogsz meghalni! Nem engedem!-mondtam és kézen fogtam.
-Ja és az amit mondtál nagyon rosszul esett.-mondtam,miközben mentem le a lépcsőn.
-Ne haragudj...csak....ez így nem könnyű hogy az orvosok a szemembe mondják hogy hát lehet megfogsz halni,minthogyha ez olyan természetes lenne.-mondta.
Leültünk az asztalhoz és kajálni kezdtünk,anya nagyon finomat főzött.
-És mikor kérted meg a kezét a lányomnak?-kérdezte apa.
-Hát egy hónapja.-mondta Lou.
-Örülök hogy téged választott,tudom hogy te sosem okoznál neki csalódást és hogy nem bántottad meg.-mosolygott anya.
Nah ez volt az a perc amikor félre nyeltem és elkezdtem köhögni,majd kifutottam a mosdóba.
Louis utánam jött.
-Miért nyelted félre?-kérdezte.
-1. Ez hülye kérdés volt! 2.Kérdezd meg a kaját és 3.Nagyon jól tudod te azt.-mondtam két köhögés között.
-Akkor jól sejtettem,és elmondjuk anyukádéknak az Eleanorosat?-kérdezte félve.
-Neem nem kell nekik mindenről tudniuk és már túl léptem rajta.-mondtam.
Ekkor magához húzott és megcsókolt.
-Szeretlek!-mondta.
-Én is szeretlek te majom!-nevettem.
-Nem is vagyok majom!-durcázott be.
-Akkor óriás béby!-röhögtem.
-Mamiii megyünk enni? Éhes vagyok!!-és megfogta a kezem az ujját pedig szopogatta a másik kezén.
Úristen és én így mutatkozzak vele xDD
Visszamentünk anyáék elég furán néztek ránk de tudják hogy alapból hülyék vagyunk úgyhogy segáz.
Megkajáltunk aztán pedig Louissal felmentünk a szobámba.
-Én félek a holnapi műtéttől!-bökte ki.
-Ott leszek veled,nem lessz semmi baj és túléled mert ennek a babának itt apa kell!-mondtam.
-Hát igen! Nem is magam miatt félek hanem miattatok.-hajtotta le a fejét.
-Nem is kell gondolkozni ilyenen! Nem fogsz meghalni! Érted?
-Értem!-nevetett.
-Befeküdtünk az ágyba Louis átkarolt hátulról és úgy aludtam volna ha Lou nem kezdi el csókolgatni a nyakam.
-Mit csinálsz?-nevettem.
-Én? Seeemmit!-nevetett.
-Lou! Holnapra ki kell pihenned magad,úgyhogy aludjunk!-mondtam.
-Oké!
Innentől nem szólalt meg csak a szuszogását hallottam aztán pedig én is elaludtam.
Valami irtó hangos zajt halottam aztán rájöttem hogy a csengő hangom az,ránéztem az órára hajnali 3. Hurrá!
-Ki az a seggfej aki ilyenkor hív!?!?!-szóltam bele a telefonba.
-Eleanor vagyok és azt szeretném közölni veled hogy ennek itt még nincs vége,Louist vissza szerzem és a te életedet pedig tönkre teszem!-mondta.
-Egézségedre! Ez most így jól esett? Oké! Akkor most már nyugodtan aludhatsz! Csőő!!-és lecsaptam.
Annyira nem hozott lázba ez az Eleanoros ügy,úgysem tud mit csinálni.....vagy de. Nem ajánlom neki!
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el.

                                                                              ~~~~~~~


Reggel a bátyjám ordibálására ébredtem,és sikeresen észleltem hogy Louis nincs mellettem,hát nagyszerű.
-Ki az ágyból lustaság!!!-kiabált Krissz.
-Haggyál má békén aludniiii!!!!-húztam a takarót a fejemre.
-Louis megy az orvoshoz!!!-ugrált rajtam.
-Oké-oké de csak Louis kedvéért!-szálltam ki a jó puha meleg ágyikóból.
Felöltöztem sminkeltem és a többi dolog és készen is voltam.
Nem tudtam hogy Louisnak elmondjam -e az Eleanoros dolgot de ezzel most nem fárasztom,majd a műtét után.
 -Kicsim indulunk!!-mondtam Lou-nak.
-Megyek már megyek!-mondta és a kocsi felé vette az irányt.
Elindultunk,Krissz vezetett mivel ő is tud.
Louis is elöl ült én meg még álmos voltam így elszunyókáltam ott hátul.
Megérkeztünk,kiszálltunk a kocsiból,Louis egymásba kulcsolta a kezünket és beléptünk a korházba. Elfogott a  letörtség szomorúság annyira nyomasztó itt minden a falak meg olyan csúny a zöldek fujj.
Egy orvos jött velünk szemben aki elvitte Louis aztmondta hogy előkészíti a műtétre.
Adtam neki egy gyors csókot aztán elmentek.
Krissz odajött hozzám és megölelt.
-Nem lessz semmi baj!-súgta a fülembe.
-Remélem.-sóhajtottam.
Leültünk a műtő elé és vártunk,egy 10 perc múlva hozták Louit egy hordágyon,megcsókoltam és sok szerencsét kívántam neki.
-Szeretlek!-mondtam.
-Én is téged!-mondta és elvitték be a műtőbe.
Már egy fél órája ültünk ott amikor egyre több orvos és nővér szaladgált ki be.
Kétségbeesetten figyeltem a történteket,de egyik orvos se mondott semmit.
Egy óra múlva kijött egy orvos szomoró tekintettel.
-Mrs.Hemsworth a beteg meghalt,már nem tudtunk rajta segíteni,nem bírta a szíve és leállt.
Én csak zokogtam Krissz vállán és nem tudtam felfogni ezt az egészet és csak sírtam sírtam..........aztán kiabálást hallottam és megláttam Louis arcát.
-Csak rosszat álmodtál szivem megérkeztünk!-mosolygott rám Lou.
-Úristen nagyon rossz dolgot álmodtam!-mondtam és megöleltem.
-Nem lessz semmi baj kicsim!-mondta és kiszállt a kocsiból.
Összekulcsolta a kezünket és beléptünk a korházba,ott ugyanaz az orvos jött velünk szemben mint az álmomban ez furcsa.
Elvitte Louist előkészíteni a műtétre.
Krissz megölelt és a fülembe súgta hogy nem lessz semmi baj.
-Krissz én ugyanezt álmodtam ami most történik,félek az álmomban Louis nem élte túl!-sírtam.
-Nyugodj meg hugi nem lessz semmi baj!-mondta.
Leültünk egy padra és ott vártunk.
Kitolták Louist egy ilyen ágyon,adtam neki még egy utolsó csókot.
-Szeretlek Louis!-mondtam.
-Én is szeretlek nemsoká tali!-vigyorgott.
-Ajj te hülye!-nevettem.
És betolták a műtőbe.
Fél óra telt el és a nővérek orvosok szaladgáltak megint be mint az álmomban,na ja ez már kisértetiesen hasonlít.
Én csak öleltem a bátyjám és nem engedtem el.
Egy óra múlva sem jött még ki SENKI.
Már kezdtem ideges lenni,felálltam és amikor egy nővér jött ki megkérdeztem hogy mivan.
-A betegnek leállt a szíve és most az orvosok újra próbálják éleszteni,de most sietnem kell ne haragudjon!-és tovább ment.
-Az életéért küzdenek!-roskadtam le sírva Krissz mellé.
-Nem lessz semmi baj erős gyerek!-mondta.
-Bár úgy lenne!-mondtam.
Egy 20 perc múlva az egyik orvos mosolyogva jött ki a teremből.
-Mrs.Hemsworth a beteg jól van sikeres volt a műtét bár nehéz volt de vissza hoztuk ugyanis leállt a szíve. 
-Köszönöm doktor úr! Be lehet hozzá menni?-kérdeztem.
-Persze de ne sokáig!
Már rohantam is be a terembe ahova vitték.
Épp ébren volt oda rohantam és megcsókoltam.
-Én is örülök neked kicsim!-mosolygott.
-Megijesztettél!-mondtam.
-Tényleg? Mert?
-Mert azt mondták az orvosok hogy leállt a szíved!
-Ja hát vasból vagyok!-röhögött.
-Bár az a rohadt nagy vágás a hasamon az még nagyon fáj!-mondta.
-Jajj teszegény!-mondtam.
Egyszer csak meghallottam hogy csörög a telefonom. 
-Ajj ki lehet az! Jé Harry!-nevettem.
-Szia Harry!
-Hali! Mért ne mondtad hogy Louis beteg?
-Mert nem akartam hogy aggódjatok!
-Hát az aggódás már meg volt már majdnem a falba vertem a fejem!
-Harry most leteszem mert ideges vagy és akkor bármit mondassz megsértessz!!-mondtam.
-Jól van tegyed de szólhattatok volna hogy a barátomnak valami baja van perpill ő fontosabb nálad és nem érdekelsz ne is szólj hozzám!-ééés lecsapta.
-Nah mit akart Harry?-kérdezte Louis.
-Hát hallani se akar rólam minden az én hibám és hozzá se szóljak ja és nem érdeklem!-mondtam döbbenten.
-Ez hülye!-mondta Krissz.
-Szerintem is!-mondtam.
-Na mindeggy majd megbékél most veled foglalkozzunk!-mondtam.
-Mikor engednek haza?-kérdezte Krissz.
-Hát majd 2 nap múlva azt mondta!
-Akkor még addig maradunk Magyarországon!-mondtam.
-Hát jah!
-Ideje lenne menniük a betegnek pihennie kell!-szólt be egy nővér.
-Akkor szia majd holnap!-mosolyogtam.
-És puszit se kapookk??-nyavalygott.
-De!-visszamentem és kapott a szájára egy puszit.
-Sziasztok!-köszönt el és mi meg hazamentünk.
Útközben Krisszel beszélgettem.
-Figyu elmondhatok egy titkot?-kérdeztem.
-Persze!
-Nah hát az van hogy Louisnak van a volt csaja aki megpróbálta elcsánítani és most engem fegyeget meg hívogat hogy tönkre teszi az életem meg hogy Louist visszaszerzi.
-Jézus! Ez komoly! Vigyázz magadra és mondd el Lou-nak neki is van joga tudni!-mondta.
-Oké.-mondtam.
Útközben felhívott Lottie.
-Szia Olly!-mondta.
-Szia!
-Mizu Louissal?-kérdeze.
-Jól van még 2 napig bent tartják és csak azután megyünk haza.-mondtam.
-Okés! Ez jó hír!-mondta.
-Harry-vel mivan?-kérdeztem.
-Hát ideges!
-Az nem jó! Mondd meg neki hogy ha nem fejezi be egyenként vágom le a göndör fürtjeit,és ez most nem vicc halál komoly!- -mondtam.
-Oké megmondom de most megyek szia!
-Szia!
-Ki volt az?-kérdezte Krissz.
-Csak Lottie.-mondtam.
-Akkor jó.
Hazaértünk,anya elküldött a boltba úgyhogy sétáltam egyet a boltig.
Visszafelé egy ismerős arccal találkoztam akire most nem nagyon voltam kíváncsi.
-Hello cica!
-Csá! és nem vagyok a cicád Eric.
-Hát pedig az leszel!-vigyorgott olyan hülyén.
-Gyere ide szivi!-és közelített.
-Te hülye idióta ha közelebb mersz jönni kiheréllek!-mondtam.
-Próbáljuk ki!-mondta.
Nem tudtam nagyon tisztán gondolkozni így gyomorszájon rúgtam és elfutottam.
Egyenesen hazáig futottam még jó hogy torna cipőt vettem fel.
-Megjöttem!-kiabáltam el magam de  csak a bátyjám volt itthon.
-Mi a baj hugi,szaladtál?
-Igen mivel az a hülye belémkötött!
-Ki?
-Eric!
-Ha egyszer a kezeim közé kerül meg fojtom!-mondta.
Felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra majd egy jó órát gondolkoztam aztán elnyomott az álom és csak másnap reggel keltem fel.