118.rész

Sziasztok, meghoztam a részt, ahogy ígértem :D Nem volt túl sok időm pénteken, de ma végre jutott egy kicsi a blogra :)) Szóóval Bocsi ha „kicsit” rövidke és semmit mondó lett, de nem vagyok formában xdd Nem húzom az időtöket (ha egyáltalán ezt el szoktátok olvasni ;)) szóval jó olvasást! xx  

Amikor felkeltem Lou még mellettem békésen aludt.

Automatikusan a hasamra tettem a kezem és kattogni kezdett az agyam.

Addig nem mondom el neki, amíg 12 hetes nem leszek, mert addig nagy az esély a vetélésre…amíg Emy-vel voltam terhes ezeknek utána olvastam…

Sóhajtva kiszenvedtem magam az ágyból majd a fürdőbe indultam magam rendbe hozni.

Elvégeztem a reggeli teendőim majd felöltöztem és sminkeltem.

Kimentem Lou-hoz aki még mindig húzta a lóbőrt így nem keltettem fel inkább átmentem Em-hez.

Ő már fent volt és épp próbált kimászni az ágyából.

Segítettem neki majd felvettem az ölembe és leindultam vele valamit enni.

A tv előtt magában megette a bébi papit..igen már tud magában enni..igaz hogy még a plafon is kajás lesz, de fő a szándék.

Mosolyogva leültem mellé és bekapcsoltam a tv-t.

Épp Spongya bobot néztünk, amikor Louis álmos fejjel csatlakozott hozzánk még nem öltözött fel csak egy boxerben volt én pedig nem tudtam levenni róla a szemem.

- Látom még nem öltöztél fel. - mondtam és megpróbáltam újra a tv-re nézni.

- Nem..Mert? Zavar? - kérdezte valószínűleg egy huncut vigyorral..elég jól ismerem, hogy ránézés nélkül is tudjam.

- Nem zavar. Sőt… - mosolyogtam.

Elképesztő hogy még ennyi idő után is mit tud belőlem kiváltani..bár nem csodálkozom..minden lány őt akarja, mert egy félisten.

- Majd ha Em ovis lesz sok időnk lesz egymásra. - mondta vigyorogva mire nekem egyből lefagyott a mosoly az arcomról. A baba mellett nem hiszem, hogy egymással tudnánk foglalkozni.

- Mi az? Valami rosszat mondtam? - kérdezte.

Ellenállhatatlan kényszert éreztem arra, hogy elmondjam neki, de féltem, hogy nem örülne ennek túlságosan így tartottam a szám és csak megráztam a fejem. Remélem Adria is ezt teszi.

*2 hónappal később*

Október van, és már hullnak a fáról a levelek. Az ég szürke és benne van a levegőben az a tipikus „mindjárt karácsony” illat. Mondjuk az még túlzás, de már csak 2 hónap és tényleg itt lesz.

Louis irtó sokat dolgozik, aminek örülök is meg nem is. Ő nagyon boldog hisz melyik férfi ne lenne boldog, ha több millió lány epekedne érte. Én viszont már nem vagyok ilyen lelkes. Persze tudom, hogy sosem csalna, meg és hogy bízhatok benne, de azért mégis ott bujkál az a bizonyos zöld szemű szörny.. a féltékenység.

Emy most fogja betölteni a 3-at novemberben így csak jövő szeptemberbe íratjuk be az oviba, de annyira nem is baj.

Már vele is tudok csajos programokat kitalálni. Annyira csinos kislány. Próbálom mindig divatosan öltöztetni, amit ő imád.

Nagyon úgy néz ki, hogy tényleg lesz egy új családtagunk. Mondjuk, még persze csak én tudom meg Adria és mérhetetlenül örülök neki. Remélem Lou is fog, ha elmondom. Most vagyok 3 hónapos. Voltam nőgyógyásznál és biztosított róla hogy állapotos vagyok, de még ultrahangon nem nézhettem meg, mert azt mondták, hogy még nagyon pici és hogy én nem látnám a kis képernyőn, hogy hol van, de ők biztosak benne szóval nyugodt vagyok. És nagyon is érzem, hogy terhes vagyok.  Louis nagyon gyanakodik hisz gyakran hisztis akaratos és nagyon kívánós vagyok..jah és szinte mindenen elsírom magam…még néha én is meglepődök, hogy miket tudok produkálni.

1 hét és belépek a negyedik hónapba. Az orvos azt mondta, hogy már negyedikben, vagyis a 17.hétben grimaszolni tud meg ásítani meg szopizni az ujját és érezhetek mozgolódást is…hát eddig még semmi mozgást nem éreztem és ez kezd aggasztani.

Már picit azért látszik, hogy nő a hasam, de még annyira nem nagy...nem is értem, hogy Louis hogy nem vette eddig észre..eddig lapos hasam volt, vagyis most nagy a változás..na, mindegy.

Emy lebetegedett hót takony és köhög is. Eddig láza nem volt hál istennek, de ami késik, nem múlik. Én csak remélni merem, hogy az apja nem kapja el..és én sem.

Éppen teát főztem Emy-nek amikor ugyanis Lottie lökte be az ajtót mérgesen majd egyenesen hozzám rohant a konyhába.

- Te hogy képzeled, hogy nem mondod el hogy terhes vagy? - förmedt rám kiabálva.

- Én csak..

- Olly! A legjobb barátnőm vagy és nem mondod el hogy terhes vagy! Most megvernélek, ha nem lennél az..

- Öömm akkor nem kellene miért haragudnod…

- Részletkérdés! - huppant fel idegesen a bárpultra.

- Én el akartam mondani..de úgy nem éreztem igazságosnak, hogy még Louis sem tudja és..

- Nem tudja Louis? - kiabálta el magát még egyszer.

- Ha nem akarod, hogy megpofozzalak, akkor csöndbe maradsz..Lou bármikor betoppanhat és egy szót se neki!

- Jó..olyan agresszív vagy. - tette keresztbe a karját.

- Miért? Te nem? Úgy jöttél be, hogy megversz. - nevettem el magam.

- Jó nah.. - nyújtotta ki a nyelvét.

- Nah szóval..ha már itt vagy. Mit akarsz tudni?

- Hanyadik hétben vagy?

A számba haraptam majd lesütöttem a szemem.

- 17.-hét. - mondtam és becsukott szemmel vártam, hogy elkezdjen ordibálni.

- Micsoda? Te három hónapos terhes vagy és nekem egy szót sem szóltál?? – ordított.

- Ne ordíts már! És jövő héten lépek be a negyedikbe…de..várjunk csak! Te kitől tudod? - tettem csípőre a kezem.

- Megígértem, hogy nem köpöm be, de megitta reggel a kakaómat szóval..Adria.

Felnevettem majd én is felültem mellé.

- Tudtam, hogy nem bírja sokáig tartani a száját..

- De ő miért tudja és én miért nem?

- Mert pont akkor volt itt, amikor nekem leesett, hogy terhes vagyok..

Ekkor Louis jött be az ajtón és odasétált hozzánk.

- Mit csináltok? - kérdezte és adott egy csókot.

- Csak..ülünk. - mondta zavartan Lottie.

- Gyerek? - kérdezte Lou mire a lépcső felé nézem.

- Megyek, megnézem. - mondta és otthagyott minket.

- Mikor és hogyan mondod el neki? - kérdezte.

- Nem tudom, és azt sem tudom…

- Miért nem mondtad mér el?

- Mert nem akar több gyereket egyenlőre..

Elhúzta a száját majd láttam, hogy felcsillan a szeme.

- Figyu! Mondd el..nézd Louis, hogy szereti Emily-t meg gondoskodik róla..és Zayn szokott vele beszélni, mint apa az apával és Lou szokott Em-ről áradozni..szóval nagy baj nem lehet.

- Hát jó.. - mosolyodtam el.  – Akkor eljössz velem valamit venni? - kérdeztem.

- El. - vigyorgott.

- Louis elmentünk majd jövünk Em-nek a gyógyszere és a teája az asztalon. - kiabáltam torkom szakadtából fel az emeletre.

Hallottam egy "jó"-t leakasztottam Lou kocsijának kulcsát az akasztóról és elindultunk egy baba boltba, amit régen ismerek.

- És mit veszünk? - kérdezte Lottie.

- Pici cipőt..tudod, ilyet árulnak már direkt ajiba és tök jó lenne, ha úgy közölném vele.. - töprengtem az utat figyelve.

- Úúú az tök jó! - újongott.

Bementünk a boltba majd kiválasztottunk egy semleges babacipőt, mert még a nemét nem tudom kifizettük majd kitettem Lottie-t az 1D-háznál én pedig haza mentem.

Mivel ősz van kezdett egy kicsit sötétedni.

Amikor hazamentem Lou a kanapén ült és Emy-vel valami mesét néztek. Már a kandallóba be volt gyújtva és gyönyörű volt, ahogy pattogott benne a tűz..olyan hangulatos.

Emy félálomba volt, úgyhogy felvittem lefektetni, aludni aztán visszamentem a nappaliba.

Izgatottan leültem Lou mellé és lassan kifújtam a levegőmet.

- Lou.. - szólaltam meg.

- Igen kicsim? - kérdezte és az ölébe húzott.

Nyomtam egy puszit a szájára majd a táskámra néztem ahol a babacipő volt.

- Komolyan gondoltad azt a „ráérünk a második gyerekre” témát? - fürkésztem az arcát.

Sóhajtott majd leültetett maga mellé.

- Én csak félek, hogy nem tudnék veletek foglalkozni eléggé. - sütötte le a szemét.  – De azért örülnék egy kisfiúnak. - csillant fel a szeme.

- Mert? Gyerekcsináló programhoz van kedved? - kérdezte nevetve és szájon puszilt.

Kicsit elhúzódtam majd a táskámból kihalásztam a babacipőt és elrejtettem a hátam mögött.

- Mit rejtegetsz a hátad mögött? - kérdezte és próbálta meglesni.

Elővettem majd beletettem a két ujjam és elkezdtem a térdétől lépdeltetni a combján.

Elkerekedett szemekkel nézett rám mire én a számba haraptam.

- Louis mondd, hogy leesett, hogy mit akarok közölni. - kérdeztem pár másodperc múlva mosolyogva.

Elnevette magát majd felkapott és megpörgetett majd megcsókolt.

- De ezt..hogy? - kérdezte.

- Ne mondd, hogy nem tudod, hogy csinálnak egy gyereket. - mondtam unottan mire felnevetetett.

- De tudom. - mondta és a hasamra nézett.

Picit feljebb húztam a bő pólót így rálátott a hasamra.

- Jéé már lehet kicsit látni! - mondta majd leguggolt és simogatni kezdte.

- Mióta? - nézett újra rám.

- Jövő héten lépünk be a negyedik hónapba.

- Hogy mi??

- Ne haragudj, hogy nem mondtam el, de nem tudtam, hogy fogsz reagálni..hisz azt is mondtad, hogy nem kell még egy gyerek és totál kétségbe voltam esve. - magyarázkodtam.

- Jajj te! - nevetett majd a tarkómnál fogva közelebb húzott és megcsókolt.

- Éhes vagyok. - jelentettem ki mire Lou elröhögte magát.

- Ne nevess ki. - mondtam durcásan és karba tettem a kezem.

Kivette a zsebéből a telefont majd pár másodperc múlva beleszólt.

- Édes drága szívem Hazza! Nem jönnétek át Adria-val bébi csőszködi?

Én közbe kalimpálóztam hogy hangosítsa ki és meg is tette.

- Hát.oké egy 10 perc! - mondta Hazz.

- De hát 5 perc még ideértek..

- De épp mással voltunk elfoglalva és kell öt perc egy gyors menethez. - mondta Harry mire egy nagy csattanás hangzott majd Adria hangja.

Hazza röhögve szólt bele a telefonba hogy 5 perc és itt vannak.

Miután letettük elröhögtük magunkat.

- Miért hívtad át őket? - kérdeztem.

- Mert elmegyünk egy étterembe.

- Úúúú! Készülj, hogy kieszünk a vagyonodból. - tettem a hasamra a kezem.

Felnevetett majd megpuszilt.

5 perc múlva beállítottak Hazzáék úgyhogy mi menni készültünk.

- Elmondtad neki? - kérdezte suttogva Adria.

- El. - mosolyogtam.

- Látom jól fogadta!

- Igen! De…te nem tudtad tartani a szád! - nevettem el.

- Bocsi de naah!

Elmosolyodtam majd megráztam a fejem.

Odamentem Lou-hoz aki Hazz-al sztorizgatott..alig tudtam elrángatni onnan, de végül sikerült.

Elmentünk egy hangulatos kis étterembe ahol nem voltak már olyan sokan. Ott meg vacsiztunk majd kézen fogva sétálgatni kezdtünk a városban.

- Még mindig nem hiszem el. - mondta Lou.

- Én se nagyon…mondjuk, ha majd elkezdi, a könyökével bökdösni a vesém lehet, hogy jobban el fogom hinni.. - mondtam mire Lou felnevetett.

Csendben sétáltunk egymás mellett majd megláttam a London Eye-t kivilágítva.

- Louis..elmegyünk arra a helyre ahol először megcsókoltál? - kérdeztem boci szemekkel rá nézve.

Értetlenül nézett majd úgy csinált mintha elgondolkozna.

- Louis Tomlinson! - szóltam rá mire elröhögte magát.

- Csak szívatlak! Persze hogy tudom, hogy hol van. - mondta majd homlokon puszilt.

Elmentünk a London Eye-hoz majd beléptünk egy kabinba ahol csak mi voltunk ketten.

A korláthoz léptem majd kinéztem az ablakon..gyönyörű volt a város..mindenhol épületek voltak kivilágítva.

Lou hátulról átkarolt majd állát a vállamra tette kezét pedig a hasamra kulcsolta.

Nem beszéltünk csak élveztük a kilátást és néha loptunk egy-egy csókot a másiktól.

Mikor leértünk kiszálltunk az óriáskerékből és sétálva hazaindultunk. Én már nagyon fáradt voltam ahogyan Lou is.

Mikor hazaértünk Adria aludt Harry vállán Harry pedig ráhajtotta a fejét Adria fejére és úgy nézte a tv-t.

Mondtuk nekik, hogy most már hazamehetnek aludni majd mi is elmentünk fürdeni és bebújtunk az ágyba.

 Odabújtam Lou-hoz és két perc se kellett mind a ketten aludtunk.

Figyelem!!

Figyu! Csináltam a blognak egy facebook oldalt..aki szeretne az lépjen be nyugodtan én meg elfogadom a felkéréseteket :)) Link: https://www.facebook.com/groups/697593450268688/

117.rész

Szaisztok! Meghoztam a részt..gondolom már vártátok egy páran :D Többen kommentben lelőttétek a poént :cc De nem baj tudtam, hogy okosak vagytok és sejtitek, hogy mi van..jó inkább olvassatok xdd Jó olvasást! xx Ui.: 14 komi és következő rész! :D

Reggel iszonyatos fej és hasfájásra keltem.

Megfordultam, hogy Lou-t lássam, de sehol sem volt.

- Kicsim nagyon sietnem kell Tom behívott megbeszélésre. - jött ki a fürdőből.

- Hány óra?

- 10 óra van, szóval rohanok. - mondta és megpuszilta a homlokom majd elrohant.

Sóhajtva álltam fel az ágyról és indultam a fürdőbe.

Elvégeztem a reggeli dolgokat majd felöltöztem.

Átnéztem Emy-hez aki már fent volt közelebb mentem majd az ölembe vettem.

Kicseréltem a pelusát majd felöltöztettem.

Lementünk a konyhába majd csináltam neki és magamnak is reggelit.

Ma azt terveztem, hogy átmegyek, a csajokhoz hisz a fiúk úgy sincsenek itthon.

Miután megreggeliztünk bezártam a házat kiálltam a kocsimmal és átmentünk a csajokhoz.

- Hát helló! - rontottam be az ajtón mire 2 kómás fej nézett rám.

- Mi van? - röhögtem el magam.

- Korán van a srácok pedig felébresztettek minket. - motyogta a szemét dörzsölgetve Adria.

- Ne nyafogj engem is felébresztettek. - vigyorodtam el.

- Fogalmam sincs, miért örülsz ennek ennyire, de most éppenséggel nem is érdekel. - mondta unottan Lau.

- Többi lány? - kérdeztem.

- Danielle hazament,Lottie pedig fent alszik Jazz-el.

Emy-t Lau kezébe nyomtam majd felmentem Lott szobájához.

Beléptem az ajtón és megláttam őt az ágyon Jazzy-vel együtt Jazz-t kicsit arrébb raktam Lottie-ra meg ráültem.

- Hülye vagy? Összenyomsz. - nyávogott majd lelökött magáról.

- Jajj de kis morcik vagyunk.

- Igen…álmos vagyok, hagyjál.

- Csak nem volt valami este? - kérdeztem nevetve.

Elvigyorodott majd a szájába harapott.

- Nem dehogyis. - mondta mosolyogva.

- Ahha értem. - vigyorogtam.

- Adj öt percet és lent vagyunk. - mondta és kitessékelt.

Elégedetten leslattyogtam a lépcsőn és leültem Adriáékhoz.

Hirtelen olyat nyilallt a hasamba hogy kicsit összegörnyedtem..összeszorított szemekkel vártam, míg elmúlik.

- Olly mi van? - kérdezte Adria.

- Semmi csak a hasam..reggel óta ezt csinálja.

- Mit ettél tegnap? Vagy Rómában? Lehet, hogy gyomorrontás..

- Nem,nem hánytam meg ez nem olyan fájdalom..nem tudom..

Elkezdtek gyanúsan méregetni mire elnevettem magam.

- Jó nyugi azért halálos beteg nem vagyok. - nevettem fel.

- Készen vagyunk! - jött le Lott Jazzy-vel a kezében.

Emy ide szaladt majd felugrott az ölembe.

- Nah mit csináljunk ma? - kérdeztem.

- Fogalmam sincs, de szerintem filmezzünk.

- Egész nap? - néztem hülyén.

- Ahha.

- A gyerekek nem fognak a helyükön maradni. - sóhajtottam.

- Dehogynem! Egy kettő és aludni fognak.

- Ahha..akkor te még nem ismered gyerekemet. - nevettem fel.

- Nyugi már! - mondta és a DVD-s polchoz sétált majd levett 3 filmet.

- Mind romantikus? - kérdezte Lottie.

- Persze! - vigyorgott Adria majd berakta az egyiket és lehuppant kanapéra. Csatlakoztak a csajok és a gyerekek is.

- Csinálok popcorn-t. - mondtam és a konyhába indultam.

Előhalásztam a popcornos zacskót majd kettőt megcsináltam belőle és én is lehuppantam a kanapéra.

Az elkövetkezendő 4 órában filmet néztük, amin szétbőgtük a fejünket rendesen.

Közben Emy ugrabugrált meg pörgött és még üvöltözött is hozzá szóval nem volt könnyű elcsitítani.     

Rezegni kezdett a telefonom ezért rögtön előkaptam és megnyitottam az üzenetet.

Lou volt az.

Amikor végig olvastam dühösen megráztam a fejem majd a lányok felé fordultam.

- Mi az? - kérdezte Adria.

- Lou írt egy sms-t hogy kicsit elmennek a srácokkal bulizni, mert szükségük van egy kis kikapcsolódásra.

- Én megértem..elég stresszes meló ez.. - mondta Lau.

- De én meg Lottie egyedül vagyunk itthon a gyerekkel, amikor ők reggel elmennek dolgozni és akkor sem jönnek haza, amikor jöhetnének, hanem elmennek bulizni. Ezek szerint Lou-nak nem vagyok elég kikapcsolódás. - mondtam sértődötten.

- Valamennyire igaz, amit mondasz, de szerintem ne boruljunk ki ezen hisz nem vált rendszeressé ez.

- Hát jóh..csak annyira rossz hogy állandóan távol van.

- Hát csajok pedig bele kell törődnünk..most csinálják az új lemezt az új klippet és a filmüket plusz a turné is közeleg, ami 4 hónapos..

- Hogy mennyi? - kérdeztem vissza rémülten.

- Jól hallottad és nem sűrűn fognak hazajönni.

- Semmi gáz csak belehalok.. - nevetett fel keserűen Lottie.

- És én abban a nagy házban? - kérdeztem.

- Hát mondjuk, odaköltözhetnénk addig. - mondta Lott.

- Jah ez jó ötlet! - csillant fel Adria szeme.

Úgy döntöttünk, hogy megnézünk még egy filmet aztán Emy-vel elmentünk vásárolni, mert a hűtő üres volt otthon.

Bevásároltunk majd hazamentünk.

Emy leült rajzolni meg színezni én pedig összedobtam egy vacsorát.

Mikor kész lettem Em-et is megetettem és mivel már álmos volt így felvittem fürdeni meg aludni.

Miután sikerült elaltatnom lementem a nappaliba és tv-nézéssel ütöttem el az időt.

22.00 óra fele megjött Lou.

Látszott rajta hogy ivott, de nem volt részeg.

- Szia kicsim. - mondta és ledőlt mellém.

- Jól szórakoztál? - kérdeztem gúnyosan.

- Van valami baj?

- Niincs..csak ma egész nap a gyerekkel voltam és unatkoztam a csajokkal mivel ti épp buliztatok. Azt hittem, hogy buli nélkül is ki tudsz ki kapcsolódni, ha hazajössz és eltöltünk egy kis időt kettesben, de tévedtem..

- Jajj baby én sajnálom csak mondták a srácok, hogy tudnak egy jó helyet és menjünk el.

- Munka után néha haza is jöhetnél! - lábadt könnybe a szemem.

- Dehát…

- Louis hagyjál! - mondtam sírva és felszaladtam a szobámba.

Kicsit szipogtam még aztán lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba.

Lou bejött majd ő is lezuhanyozott és mellém bújt.

Felé fordultam és ránéztem.  Boci szemekkel nézett rám én pedig elmosolyodtam.

- Sajnálom..nem tudom miért borultam ki ennyire. - bújtam hozzá.

- Hát azt énsem. De ha azt akarod, akkor holnap tarthatunk kettesben egy estét..vagy akár minden nap..tudod, hogy szeretlek.

Meghatódottan néztem rá majd lecsordult pár könnycsepp az arcomon.

- Rosszat mondtam? - nézett rémülten.

- Nem..ezek csak örömkönnyek. - nevettem és megcsókoltam.

Aztán ismét hozzábújtam amennyire csak tudtam és összefontam az ujjainkat.

- Jóéjt. - mondtam.

- Nekedis. - puszilta meg a homlokomat.

                                                           ********************

Másnap Lou nem ment dolgozni Emy-t pedig elvitték Lottie-ék állatkertbe szóval kettesben voltunk Louis-val egészen délután 4-ig, amikor ugyanis behívták felvenni egy dalt.

Szomorúan huppantam le a kanapéra.

Elkezdtem valami hülye mesét nézni, aminek semmi értelme nem volt szóval inkább úgy döntöttem, hogy alszom egyet mivel nagyon fáradt voltam.

Olyan fél órát aludhattam, amikor ordításra nyitottam ki a szemem.

Adria-val találtam magam szembe.

- Mit üvöltesz? - kérdeztem nyűgösen.

- Jah semmi csak azt hittem, hogy nem vagy itthon.

- Ahha.

- Miért alszol?

- Mert álmos voltam. - nevettem el magam a barátnőm hülye kérdésén.

Nagy szemekkel méregetni kezdett majd 5 perc után szóltam neki, hogy kezd kínos lenni így végre abba hagyta az ijesztő nézést.

- Amúgy csak beugrottam meeert úúúgy unatkoztam otthon és amúgy is piros napom van és ilyenkor nem jó, ha egyedül vagyok.

- Jól tetted, hogy átjöttél!-mosolyogtam aztán miután leesett, hogy mit mondott lefagyott a vigyor az arcomról.

Felálltam majd spurizva felrohantam a szobámba és lehoztam a kis noteszem.

- Adria.. - néztem rá ijedten.

- Mi az? - kérdezte.

- Nagyon nagybaj van. - nyeltem egy nagyot majd leültem a kanapéra.

- Mi az? Mondd már! Rosszul vagy? Olyan fehér lettél.

- Egy hete késik. - jelentettem ki előre bámulva.

- Hogy mi?

- Adria én ezt nem tudom…

- Nyugi lehet, hogy van más oka is.

- Nem. Tegnap este minden ok nélkül sírtam és fáradékony voltam ma meg a fejem is fájt.

- Figyelj, ha igaz, akkor Lou biztos örülni fog neki.

- Tudom. Én is örülnék neki.

- Hát elég furán mutatod ki. - méregetett.

- Jó! - nevettem el magam.  – Csak nem szeretek állapotos lenni hisz..az olyan fárasztó és a szülés..na  ne már…

- Akkor jól sejtettem..azért néztelek furán, mert arra is gondoltam, hogy terhes vagy.

- Úristen Adria lehet, hogy terhes vagyok! - ugráltam, amihez ő is csatlakozott.

- Figyu elmenjünk egy tesztért?

-Menjünk!

- Nah akkor siessünk, mert Hazz most küldött egy sms-t hogy 7-re itthon vannak, és most van 6.

Elmentünk a legközelebbi gyógyszertárba majd napszemüvegbe baseball sapkában sállal betekerve bementünk és kértünk egy tesztet.

Senki  nem ismert fel szóval gyorsan haza is hajtottunk.

- Adria én nem tudom… - rohangáltam fel alá a teszttel.

Fogta és belökdösött a WC-be majd egy „igyekezzél már” –al becsapta az ajtót.

Gyorsan elolvastam a használati útmutatót majd elvégeztem, amit kell és letettem egy kis asztalra én meg fel alá járkáltam és az mondogattam, hogy pozitív,pozitív,pozitív.

Adr elkezdett dörömbölni az ajtón így beengedtem.

- Nah?

- 5 percet várnom kell és elindítottam a telefonomon a stoppert. - mondtam.

Odasétált a telómhoz majd ránézett.

- Még csak 2 perc.

- Én ezt nem bírom…teljen már az idő! - idegeskedtem.

- Nyugi. - nevette el magát.

- Akármi is lesz..egy szót se..SENKINEK!!

- Jó. - szontyolodott el.

Eltel az öt perc én pedig egyre idegesebb lettem.

- Adria én nem merem..

Megforgatta a szemét majd a kezembe nyomta, úgy hogy ő nem nézett rá.

Becsuktam a szemem majd magam elé emeltem és lassan kinyitottam.

Két csík..ez a két csík jelezte nekem, hogy a hasamban egy új kis élet fejlődik.

Könnyezve odanyújtottam Adria-nak aki előbb rám majd a tesztre nézett.

Mikor neki is leesett, hogy bizony állapotos vagyok jó szorosan megölelt.

- Hogy mondod el Lou-nak? - kérdezte.

- Fogalmam sincs…de már a baba ezek szerint 5 hetes lehet mert már kimutatta a teszt.

- Jujj dejó! Kitartás..majd kitalálunk valamit és én most lépek, mert Hazza nemsoká hazaér és megyünk vacsizni.

- Jó szórakozást. - kacsintottam.

- Köszi. - nevette el magát majd elment.

Nem sokkal később Lottie-ék is betoppantak és hozták Em-et is.

Aztán pedig Lou is hazajött.

Nem volt könnyű eltitkolni előle..nem tudok neki hazudni. Mondjuk, ez nem hazugság csak elhallgatom előle az infót de..ahj kit akarok áltatni..ez hazugság..

- Hoztam a mekiből kaját. - mutatta fel Lou a zacskót.

- Ohh szupi.  - mondtam és kivettem a kezéből majd kivettem a hambim.

Emy-nek hozott fagyit…most az egyszer megehette az egészet.

- Tök engedékeny vagy! - nevetett fel.

- Miért? Máskor nem?

- Ööö…

- Ne válaszolj. - kuncogtam.

- Em lassabban edd. - szólt rá Lou.

- Ömm lassan betölti a hármat és nem ártana beíratni az oviba. - említettem meg.

- Szó sem lehet róla. - jelentette ki komolyan.

- Miért? Lou, ott megtanítanának neki mindent és lennének barátai, és amikor te dolgozol én is tudnék foglalkozni mással.

- Mivel? Ebben a nagy házban egyedül lennél.

Igazából ezért kellene elmondani neki a babát..

- De a lányokkal több időt tölthetnék..

- Nem íratjuk be oviba.

- Louis William Tomlinson! Neked fogalmad sincs, hogy milyen egész nap a gyerekkel lenni. Mert te bent vagy és énekelgetsz meg több ezer sikító lánynak játszod a macsót.

- De! Igenis el tudom képzelni milyen vele itthon lenni mivel én is szoktam. A lányunk és természetes hogy itthon vagyunk vele. Mivel lépten, nyomon letámadnak, az utcán nem mehetünk el akárhova,  mint egy rendes család. De meg adok nektek mindent, amit csak szeretnétek.

- Jajj igen most jössz a pénzeddel..Louis gondolkozz már el..ma is én voltam vele egész nap.

- Sajnálom.

- Én is. De ez van.

- Kicsim majd…megbeszélem a srácokkal, hogy Emy-t és Jazz-t magunkkal vigyük és a csajokkal többet legyetek együtt… csak ne veszekedjünk. Fáradt vagyok nagyon.

- Jó. - sóhajtottam majd felindultam a lépcsőn.

- Nem haragszol? - kérdezte és utánam indult.

- Nem..én is fáradt vagyok, megyek, lezuhanyzok..Emy-t nem fektetnéd le?

- De.

A nyakába kapta Emy-t majd felszaladtak mellettem a lépcsőn.

Elmosolyodtam rajtuk.

Bementem zuhanyozni majd fáradtan bedőltem az ágyba.

Legalább van időm kiélvezni azokat a napokat, amíg még tudok normálisan aludni..

Lou egy óra múlva társult hozzám.

Hozzábújtam majd fejemet a mellkasára tettem.

- Hogy ment? - kérdeztem.

- Hamar elaludt..fáradt volt.

- Biztos elfáradt az állatkertben Lottie-ékkal.

- Biztos..

- Lou ez a gyerek dolog..

- Jajj ne is mondd..beírathatjuk oviba hisz akkor neked is és nekem is lesz több időnk és neki is jobb lesz. Jól döntöttél, amikor nemet mondtál az én nyüstölésemre, hogy kell még egy baba…fölösleges addig, míg én ennyit járok fellépésekre meg ennyit dolgozok…most vagyunk a bandával a csúcson és nem szeretnénk most abbahagyni. Sorban keresnek fel az újságok a lemezkiadó cégek és mindenki. Holnap például Glamour fotózásra megyünk a srácokkal.

- Örülök, hogy ennyire jól megy..de hogy hogy fölösleges lenne még egy gyerek?

- Hát úgy hogy még várhatunk vele…eljön annak is az ideje.

Lecsuktam a szemem majd próbáltam nem sírni.

- Ahha..szerintem is..jóét. - mondtam és lecsuktam a szemem.

- Jóét szívem.